Nem tudok toplistát csinálni az év lemezeiről vagy számairól, a zenei trendekben a legkevésbé sem vagyok tájékozott. Amit az év slágerének hiszek, arról mindig kiderül, hogy már ősidők óta játsszák mindenhol, és leáldozóban van a csillaga.
Szóval elemzések és műfajok és 2014 nagy dobásai helyett itt egy teljesen eklektikus lista azokról a számokról, amiket így vagy úgy, de addig hallgattam tavaly, amíg már rosszul voltam tőlük. Vagy azért, mert tetszettek, vagy azért, hogy szabaduljak a dallamtapadástól.
A Flock of Seagulls – I Ran (So Far Away)
A Flash c. sorozat egyik epizódjának a végén szólalt meg valamelyik feldolgozása, nekem az túl nyökögős volt, de az eredeti, nyolcvanas évekbeli sláger maga a tökély. Amúgy a GTA: Vice Cityben is szerepelt, onnan ismerem eredetileg.
Britney Spears – Work Bitch
Ezt még az előző munkahelyen hallottam, először gyűlöltem, de ahogy egyre többször és többször került elő bulikon, úgy kattantam rá, addig, míg nem Falus Ferenc híres Ice Bucket Challenge videóját is workbitchizáltam. Ez valami csodagyógyszer módjára elmulasztotta a tüneteket, azóta kifejezetten rosszul vagyok, ahányszor meghallom. Teljes boldogság.
Ed Sheeran – I See Fire
Ez még az előző Hobbit-film végefőcíme alatt szólt, azt a mostanival ellentétben nem láttam moziban, csak nyár végén néztem meg. Alapból nem különösebben izgat a folkosabb indie vonal, de erre a számra eléggé rácsúsztam, gondolom, mert engem – ha olyan hangulatban vagyok – kilóra meg lehet venni pátosszal. Ennél a sorpárnál például kevés pátoszosabb dolgot tudok elképzelni:
If this is to end in fire
Then we should all burn together
Hans Zimmer – No Time for Caution
Én is láttam az Interstellar c. filmet, nekem is tetszett, sőt. Talán azért is gondoltam jobbnak nem írni róla, mert féltem, hogy az egész kritika ajnározásba fordul át, pedig vannak hibái is a filmnek. Mindenesetre újból űrhajós akarok lenni, és azt akarom, hogy az Interstellar zenéje szójon, miközben felfedezek egy másik galaxist. A No Time for Caution az egyik legizgalmasabb jelenet alatt szól, de ugyanígy betehetném a Main Theme-et is (be is teszem), attól még most is kicsit fátyolos lesz a szemem.
Katy Perry – Dark Horse
Ezt a számot szerencsére már jó régen megutáltam. Itt nem is a Katy Perry-féle eredetit ismertem meg először, hanem a videót, amiben 20-féle stílusban feldolgozza egy srác (róla már cikkeztünk itt). Aztán jött a dallamtapadás, gondoltam, jobb túlesni rajta. Tünetmentes vagyok.
Kavinsky – Odd Look
Kavinskyt a zseniális Drive c. film és a Nightcall óta imádom. Mint később megtudtam, van egy egész albumnyi száma a misztikus éjjeli sofőrről, sőt, az előadó egész imidzsét ez a figura határozza meg. Kavinsky a french house jeles képviselője, az Odd Lookot már nem is emlékszem, hogy fedeztem fel most ősszel, valószínűleg a Facebook dobta fel. Taknyosra hallgattam, egy ideig rosszul voltam tőle, de már elmúlt, ezt a számot tényleg bírom.
Kelemen Kabátban – Maradjatok Gyerekek feat. Eckü
A Kelemen Kabátban nyári slágerét egyszer sem raktam be magamtól, de megtette helyettem az összes haverom, és a rádióból is folyamatosan ez szólt. A Dunakanyarban a keszegemet hajtom sor örökre beleégett az agyamba.
Lorde – Everybody Wants to Rule The World
A Royals c. agyzsibbasztó számáról ismert új-zélandi énekesnő dolgozta fel a Tears for Fears slágerét. Az ő verziója először a Hunger Games második részének egyik promójában szólt, majd óriásit robbant az új Assassin's Creed-játék és a pocsék Az ismeretlen Drakula c. film trailereiben. Tavasszal unalomig hallgattam, aztán megutáltam kicsit. Most megint bírom, már egészséges mértékben. Szerintem jobb is, mint az eredeti, pedig én aztán elkötelezett rajongója vagyok a 80-as évek diszkóslágereinek.
Lykke Li – Gunshot
A svéd énekesnő szomorú számáról pont itt, a Cinken olvastam először még nyáron. Passzolt a hangulatomhoz, úgyhogy naná, hogy szénné hallgattam. Ahogy a szintén Lykke Li-féle I Follow Rivers esetében, úgy ez a csoda is csak három napig – vagy inkább hétig – tartott, azóta sem voltam rá kíváncsi, még most is kicsit rosszul vagyok tőle.
will.i.am – Scream and Shout feat. Britney Spears
Pont ugyanaz a történet, mint a Work Bitchcsel, de Falus Ferenc nélkül. Egyébként esküdni mertem volna, hogy mindkét szám 2014-ben robbant, de nem, 2013-as slágerekről van szól.
Zbigniew Preisner – Lacrimosa
2014-ben jutottam el odáig, hogy végre megnézzem Terrence Malick epikus mozgóképes költeményét, Az élet fáját. Engem teljesen lenyűgözött, csak ajánlani tudom, de sokak szerint a cselekménytelensége marha unalmassá teszi a giccs határán táncoló alkotást, ami magát az Élet Értelmét keresi. Ebben a filmben van benne a Lacrimosa c. tétel a lengyel Zbigniew Preisner Rekviem egy barátért c. művéből, de kiemelhettem volna Patrick Cassidytől a Funeral Marchot, vagy John Tavenertől Funeral Canticle-t is.
+1 Woodkid – The Golden Age
A fenti Lorde-szám szerepelt az egyik, ez a Woodkid pedig a másik idei Assassin's Creed-trailerben. Először iszonyúan utáltam, de hát én először minden számot utálok, aztán ahogy telik az idő, megszeretem őket – vagy nem. Mindenesetre kellett jó pár hét, mire rácsúsztam, de durván rákattantam, naponta ötször minimum meghallgatom, és ez már már hetek óta tart – ezért is ez a plusz egyedik. Az Assassin's Creed-sorozat trailereihez amúgy szerintem jó zenéket tudnak összeválogatni, Woodkidtől is volt már az Iron egy korábbi résznél, de szólt már Unkle, Röyksopp, Imagine Dragons és Sigur Rós is.