Tavaly ősszel egy hónapig utaztam Dél-Koreában a csajommal és bár Csedzsun a Love Land helyett sokkal jobb dolgokat csináltunk, az ország északkeleti csücskében megtekintettük a monumentális faszobrászat alakulását egy hegymászás és egy nagy zabálás között.
A délkelet-gangvoni Hesindang-parkot eredetileg a móka kedvéért kerestük fel, hiszen mikor lát az ember egy rakáson közel száz nagy faszt, köztük egy három fasz által őrzött faszágyút, de a csodaszép, vad tengerpart és a kikötőben később fogyasztott, az elképesztően erős mezőnyben is az út legjobbjának bizonyult hö (회) maradandóbb nyomokat hagyott. A közönség rajtunk kívül kizárólag ötvenes koreai házaspárokból állt, akik fapofával nézték végig a teljesen elborult kiállítást, majd ártatlanul beálltak fotózkodni arra a néhány pontra, ahol nem lógott be a képbe egyetlen masszív fasz sem. Nem sok ilyen pont volt.
A gyönyörű, vad tengerpart bizarr látványosságának története is van. Halászfiú szűz szerelme rekedt állítólag egy sziklán a viharban, jegyese nem tudta megmenteni, megfulladt. Halála után a halászok a fogás elapadását figyelték meg, egészen addig, amíg valamelyikük bele nem vizelt a tengerbe, akkor visszajöttek a halak. Ebből összerakták, hogy a szűzen meghalt lány szellemének hiányzik a fasz, és felállítottak egy csomót a falu felett.
Körülbelül száz szobor áll a dimbes-dombos parton, több méteres faszobeliszkek, faszpadok, nagyfaszú, üvegszálas műanyag halászok, és természetesen a motoros faszágyú a kikötő felé vezető lépcsőn. A tengerben a sziklán a lánynak is van üvegszálas műanyagból készült szobra, pénzbedobós távcsővel lehet alaposan szemügyre venni.
Talán furcsa ezt így leírni, mert képeken sokkolónak hat a faszözön, de élőben nagyon nyugodt, kellemes hely. Sütött a nap a gyönyörű koreai őszben, alig voltak emberek, volt egy kis tó is, a sziklákon túl a Japán-tenger, ameddig a szem ellát, és hát igen, közben egy óriási faszt formáló padon ültünk. Azt hiszem, ilyen dolgokért érdemes utazni.
Fotó: Orosz Péter és Polgár Natália