Pár óra, és Széll Tamás belevágja a kést az ír marhapofába. Elkezdődik ugyanis Lyonban a Bocuse d'Or döntőjénel második napja a magyar fellépővel, a budapesti Onyx étterem séfjével. Ez a világ legmenőbb szakácsversenye, aminek még sose jutott magyar a világdöntőjébe.
A 24-es mezőnyt egy csapással két részre bontották, mint részeg szakács az ürgefarhátat. Kedden főzött Izland, Svédország, Szingapúr, Kína, Brazília, Marokkó, Hollandia, Finnország, Kanada, Belgium, Mexikó és Guatemala versenyzője. Ehhez képest a mai, szerdai mezőny sokkal durvább, például itt van a három legutóbbi győztes ország, Novégia, Dánia és Franciaország. Rajtuk kívül kavar még Sri Lanka, Észtország, Ausztrália, Olaszország, Svájc, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Japán.
Mivel a verseny egyre idiótább irányba kezdett menni azzal, hogy a lényeg már a tálak minél extrémebb dekorálása volt, szélsőséges, de nem példátlan esetekben műfüsttel, mozgó szobrokkal és élő aranyhalakkal, az idei kiírásban megpróbáltak természet-, de legalábbis étteremközelibb körülményeket teremteni. A versenyműveket például a tál bemutatása után külön tányérokra kell kitálalni, mint egy étteremben. A hónapokkal előre megadott fő nyersanyagok mellett a garnirung összetevőit egy, a helyszínen berendezett műpiacról kell összeválogatni, így elvileg akadhat, aki rögtönzésre kényszerül.
A magyar versenymű így előzetesen igazi dupla vagy semmizésnek tűnik. A tavalyi európai döntőn Széll szándékosan a nemzetközi stílust követte, bármniféle magyaroskodást mellőzve. Ehhez képest – mivel a megújított pontozás jobban honorálja az eredetiséget – most átértelmezett gulyással és lángossal támad, amit ráadásul bűvös kockára emlékeztető dizájnban fog tálalni. A kísérletezés fázisában a lángos még kis golyó volt, de a végére kilapult.
A Bocus d' Or nemcsak a felkészülésre elköltött rohadt sok pénz miatt hasonlít a Forma 1-re. Az is közös bennük, hogy az ember csak legyint, hogy á, ez nem is igazi szakácskodás, a technika dönt meg a háttér meg a pénz, aztán ha egy magyar mégis ott van az elején, hát összefossuk magunkat az örömtől és ez a fő hír minden újságban. Szerencsés viszont, hogy a versenyzők itt nem nagyfejű, arrogáns törpék, mint amott.
Ha a helyszínen jó lesz a wifi – ezt Franciaországban sosem lehet tudni előre – akkor rendes élő közvetítést adok, ha a szokásos lesz a wifi-színvonal, akkor is, csak valamivel ritkásabb bejelentkezésekkel.