Igen.
Baromira elkéstem vele.
Filmnézős napom volt, nagyon fáradtan egyébként, mivel aludni képtelen voltam. Ilyenkor nagyon nehéz megbaszni az agyamat, a szívemet megdobogtatni pedig egyszerűen lehetetlen. Először az általam kezdetektől fogva megvetett, és mélységesen lenézett heccfilmes provokatőr, Lars von Trier, A nimfomániás c. filmjének első részét kellett nyolcra csillagoznom (sajnos nem tehettem mást), majd jött ez a furcsa Áron gyerek, én pedig úgy vágtam a film adatlapjára a 10-est, mint a pinty.
De milyen hírértékkel bír ez, tekintettel arra, hogy a film finoman fogalmazva sem tekinthető frissnek?
Semmilyennel. Erről a gyönyörű szóról jut eszembe:
Két dohányos beszélget:
– Megpróbáltam cigaretta helyett rágógumit használni.
– És milyen eredménnyel?
– Semmilyennel. A rágógumi nagyon büdös ha meggyújtják.
Valahogy át kellett lépnem a Konc küszöbét :), és ezeknél szebben virító idegen tollakat, mint amiket Reisz Gábor filmje számomra elhullajtott, nem találtam hirtelen. Egyébként is, egy tábornok azt csinál, amit akar!
A Frankel León futkosós finálé elején, Áron lábujjhegyre állásának járdaszegélyéről (pont arról) 3,8 kilogrammos, neve elhallgatását kérő kutyánk éppen tudna mit mesélni: ő ugyanis ott vette első leckéit az úttest és a járda közti különbségek felismeréséből, és eme ismeretek gyakorlati alkalmazásából.
Na de visszatérve a zavarosba: A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan végre megjelent DVD-n! :))))