Annyit mennek egy nap alatt, mint egy egész Forma–1-es szezonban, végtelen ideig tart, és évek óta először kőkemény verseny lesz. Szombat délutántól vasárnap délutánig tart a Le Mans-i 24 órás verseny, Petrány Máté a helyszínről tudósít.
Annyit mennek egy nap alatt, mint egy egész Forma–1-es szezonban, végtelen ideig tart, és évek óta először kőkemény verseny lesz. Szombat délutántól vasárnap délutánig tart a Le Mans-i 24 órás verseny, Petrány Máté a helyszínről tudósít.
A Párizs és az Atlanti-óceán közötti található Le Mans-ban 1923 óta rendezik a 24 órás versenyt, azért ilyenkor, a nyári napforduló környékén, mert a 20-as években az autók lámpája még elég pocsék volt, és ilyenkor a legrövidebb az éjszaka.
Ami egyben a legnagyobb csoda Le Mans-ban. Mire éjfél körül végre tök sötét lesz – Le Mans ugyanabban az időzónában van, mint Budapest, de 1600 kilométerrel nyugatabbra –, már hosszú órák óta tart majd a verseny, és nagyon nehéz visszaemlékezni arra a világra, ahol nem a versenyautók sokféle, színes, mindent betöltő hangja volt a külvilág domináns ingere, és az autók még mindig ott mennek, előttük van a verseny java, és a koromfekete éjszakában ugyanúgy 300-zal húznak rá az Hunaudières-egyenesre, a jegenyesor alatt.
Le Mans lényegében közvetíthetetlen. Nem tudok más eseményt, ahol ekkora szakadék lenne a tévés-netes közvetítés, és a valóság között. Én a 2007-es versenyen voltam ott, egy csütörtöki munkanap után péntek hajnalban indultunk el kocsival, szombat hajnalban érkeztünk meg, szombat délután indult a verseny, vasárnap hajnalra már szép, képi hallucinációim voltak, nem létező dolgok jöttek-mentek a látóteremben, és még mindig hátra volt vagy 10 óra a versenyből. Káprázatos, földöntúli élmény volt, életem egyik legkirályabb hétvégéje. Akit érdekel, csináltunk róla egy húszperces tévéműsort:
Máté ennél főnökibben érkezett. Münchenbe repült, ahol találkozott jalopnikos kollágájával, Travisszel, majd Le Mans-ig hajtottak két Audival: egy nagy dög A8-cal és egy R8 szupersportautóval. Azóta már körbementek a pályán, megnézték helikopterről, felszedték az egyik ripityára tört Audi szénszálszilánkjait, holnap délutántól pedig ott lesznek a versenyen, a Jalopnikon lehet őket követni.
És amiért nemcsak lehet, hanem érdemes is: az egy évtizede mindent megnyerő Audi mellett az idén a Toyota is nagyon erős, és 15 év után visszatért a Porsche, aminél korábban senki nem nyerte meg többször a versenyt. Úgyhogy ezek egymás tökét fogják szorongatni 24 órán keresztül, úgy, hogy még csak nem is egymással lesz a legnagyobb gondjuk: Le Mans-ban a legnagyobb szám végigmenni a versenyen, ami 5000 kilométert jelent, a padlóba taposott gázpedállal.
A címlapkép Steve McQueen 1971-es filmjéből, a Le Mans-ból van, amit az 1970-es versenyen vettek fel, itt lehet megnézni. A második képet Csikós Zsolt készítette 2007-ben, amikor együtt voltunk Le Mans-ban: figyeljük meg az izzó féktárcsát és a lángoló kipufogókat! A harmadik képen az 1991-ben győztes Mazda 787B van, Pascal Rondeau munkája. A negyedik képen egy McLaren F1 megy át napfelkeltekor a Dunlop-híd alatt 1996-ban, Michael Cooper/Getty Images fotója.