Éljen! Kevésbé bűzlik a gázgyár, mint hét éve!

És megkezdték az óbudai ipari szépség meghatározó épületegyüttesének állagmegóvási munkáit, ami igazán több a semminél. A címben és az imént leírt mondattal tudnám nagyjából összefoglalni az Óbudai Gázgyárhoz vezető szombati Ipar100 túra két fő tapasztalatát.

A Budapest100 és a Kortárs Építészeti Központ szervezte sétát Beleznay Éva, volt budapesti főépítész vezette a Hajógyári-sziget budai szomszédságában lévő területen, amit már jó ideje a Graphisoft-park ural.

Illustration for article titled Éljen! Kevésbé bűzlik a gázgyár, mint hét éve!

A séta a K-hídtól indult, ahonnan rögtön a Duna melletti Almási Balogh Lóránd utca platánsora alatt a száz évvel ezelőtt átadott gázgyár tiszti lakótelepéhez vitt utunk. Viszonylag kevesen tudják, hogy ez Graphisoft-parkig vezető sétány jó ideje végig nyitott, nekem is újdonságszámba mentek a százados fák lombjai mögé bújó százáves villák (mint a fenti például), amikben a gázgyár vezető mérnökei, tisztségviselői laktak.

Az aguincumi szobor- és épülettöredékekkel szegélyezett út a korábban zárt, ma már javarészt nyitott, részben közterületnek számító Graphisoft-parkba torkollik, aminek északi része jelenleg is le van zárva. Itt javában zajlanak különféle munkák, amik miatt továbbra sem lehet civileknek megközelítnei a lenyűgöző épületeket.

Én 2006 nyarán jártam utoljára a gázgyár területén, akkor egy rakás graphisoftos épület még csak tervasztalon létezett, régészek nagyban ecsetelgettek a feltárásokon, és az egykor büszke ipari épületek csendben romladoztak. Akkoriban több tanulmány is készült a gázgyár kulturális örökségéről, illetve annak legszebb darabjáról, a központi helyen lévő, műemlékileg védett víztoronyról és a mellette lévő három kátránytoronyról, ami akkor így nézett ki:

Mint azt Beleznay Éva szombaton elmondta, illetve ahogy a kósza hírekből néha hallani is lehetett, a hasznosítási tervek javarészt tervek maradtak, 2008-ban már éppen volt is valami, amit majdnem elfogadtak, de a politikai és beruházási érdekkülönbségeket azóta sem sikerült teljesen közös nevezőre hozni sajnos. Ami némileg örvendetes, és szombaton saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy Jabba palotáját már majdnem teljesen felállványozták – állagmegóvási céllal fogják felújítani az épületegyüttest:

Mindez azt jelenti, hogy értelmes hasznosításról továbbra sincs szó, de legalább odáig eljutott a gázgyár ügye, hogy nem hagyják maguktól összeomlani a legszebb épületeit.

A séta során még egy másik örömteli fejleményről is szó esett. A XX. század elején a főváros megnövekedett gázigényének ellátására felépített gyár kőszénlepárlással állított elő fűtésre és világításra használt gázt, valamint sok más hasznosítható anyagot. E bonyolult vegyipari technológiai folyamat azonban rengeteg környezetszennyező melléktermék keletkezésével is járt, ~~amiket akkoriban leginkább a gyár területén való elásással tüntettek el~~ és előfordult hogy ezek – például üzemzavarból kifolyólag – a talajba kerültek.

Az elmúlt években az ezzel kapcsolatos rekultivációs feladatokkal is haladtak valamelyest, például egész jól állnak a földcserével, és a gázgyári lakótelephez – ahol a munkások házai épültek fel – közel eső részen felszámoltak két olyan hatalmas tartályt, amik tele voltak egészségre veszélyes, bűzös anyagokkal.

Ez utóbbinak köszönhetően gyakorlatilag teljesen megszűnt az a környéket gyakran teljesen belengő, nehéz kátrányszag, ami még évekkel ezelőtt is érzehető volt, ha arra járt az ember. Erről persze a környéken lakók tudnának hitelesen beszámolni, mindenestre én most semmit nem éreztem abból a nehéz szagból, amit korábban mindig tapasztaltam.

Végezetül jöjjenek még képek 2006-ból és 2013-ból, hogy nagyjából lássuk mi változott és mi nem.