Under Grund, a névteleségbe burkolózó slammer a mai magyar helyzetre fogalmazta át Illyés Gyula híres versét. Itt az Egy mondat a magyarságról.
Általában persze csak röhögni szoktam a béna magyar slampoétákon, de Under Grund szövegében volt valami lehengerlő, ami a posztolásig hengerített. Az átirat a szerző közlése szerint "versszakra, rímre, szótagszámra az eredetivel megegyező". Under Grund azt is írta, hogy
Ha szerintetek is slam, és nem csak slájm, közöljétek, lelkem rajta.
Szerintem nem csak slájm, tessék:
Under Grund: Egy mondat a magyarságról
Hol magyar van,
ott magyar van.
Nemcsak az Este-mesében,
nemcsak az Egyenes beszédben.
Nemcsak a vágószobákban,
nemcsak a Népszabadságban,
spin doctor szavában,
ott magyar van
nemcsak a CÖF-söréttel
megtöltött Békemenetben,
ellentüntetésben,
fals mondj le!-beszédben.
Nemcsak a hívő bűvös
hitéletében: üdvös! –
ott magyar van
nemcsak a kocsonyásan
mormolt komcsizásban,
a külön-ben, az Összefogásban,
s abban, ahogy a nullát
a büdzsébe húzzák.
Nemcsak a fingon,
mit reszelve mind nyom
büdösen
szerkesztett hírekben.
A szájt felé köpött "pfuj"
píszijében (lapulj!).
Hol magyar van,
ott magyar van.
Nemcsak az LMP-ziláltan
felhagyott harcolásban,
s a Fácsén tolt sótlan
"no comment" posztban.
A rendet
író párttagkönyvek
puffanásában,
TEK-es SIM-nyomokban,
az van a plakáton vajban
fürdő tejországban,
meg abban,
hogy "baj van, baj van",
abban, ahogy a "Molló"
közben – érzed – a Hagyó
egyedül, kit nem
irigyelsz, hogy hidegen ül.
Nemcsak a két wifi-kód
közt kiépült NSA-road;
a Londonba szakadt au-pair,
(bús blog, öt év már…)
Mert magyar van
nemcsak a büszkén vállaltan
atomra bontott rubelekben,
keleti partnerekben,
a borsodi Indiában
morzsálló kenyerekben,
Koldusoperabálban,
a trombocitákban
ott van a véredény alján,
a Simon bármelyik számláján,
minden magyar start up-ban,
nyugger klubban, ír pubban,
az van a derítetlen
leközölt pixelekben,
külön minden küretben,
hogy mindenki eszetlen;
Mert magyar ott van
jellembontóan
minden ehh!-ben
ahogy a régi "Istenit!"-ben;
mert magyar van
az óvodákban,
a felcsúti tanácsban,
a pápai mosolyában,
abban, ahogyan a szentek
maguknak glóriát csennek,
ahogy ha ikszet behúznál,
köpnél, s aláállnál,
nemcsak a Bolgár úrban.
nemcsak a Bayer Zsoltban,
még náluk is jobban
mémgyanús hoaxokban,
az ott van
a hajlékonyokban,
ahogy így szól a tetves:
"mikor lesz fedél, ez nedves",
a diplomatikusan
elschmittelt bukásokban,
a hír-telen rádiókban
hallgatott krónikákban,
ahogy a rendszer csak
a képernyőd arcára fagy,
mert sok van
a vinyóban,
nemcsak a hallomásban,
hanem a markolásban,
a tender nélküli árban,
Zuschlagban, Panchoban,
mert vágyaidban
sem vagy magadban,
ott van az áfa a húsban,
cigány, húzd rá, tus van!
Mert épnek csak azt nézed,
ki a tiéid között megy;
vele reszkettél,
ha úgy tűnt, hogy nem nyertél,
Libsikben, nácikban,
az van tőkés bolsikban,
Tényekben és Lényegben,
Armaniban, szakadtan.
MR3 nyitva, mit adnak,
Ki mit tud, Szomszédok, Ablak,
flinta a pártban
megtöltve, harc van.
Ha kamatot emelgetsz,
ő, a kampány lesz hecc,
névjegyzékedben
sem vagy bűntelen.
Fönt, ki dönt is már ás
árkokat, pár száz
csapás és a Csillag
nyitva a Másoknak.
Puhább a Jobbik, de bátor
("a buziknak legyen egy tábor!"),
cigányért senki se szól,
a héber magának éber, LOL!
A lapból, ami boltol
kommpanel-cunamikból,
szobor és lózung a múltad
alapté, három té, iPad.
Hunyó vagy, lapítasz, mit ád
az állam, mi virítja dellád;
itt a tehetség
egyre megy, csupán kellék,
metró kereke, hallod,
magyar vagy, arról kattog,
völgytelen híd kellett?
Káposztába nem tellett
hús. Épül a villám, van
benne kő, rattan,
Göcsejben, Pilisben,
ahol csak van kedvem;
a pártközpontban,
a rezsikommandóban.
a bohócforradalomban,
a köldökig érő iQ-ban.
Celldömölktől egészen
Cigándig az égen
földön ez néz rád,
plakátszemét-vád.
Mert ott van Start-programban
a nemzeti könyvsorozatban,
a gondolhatok?-ban,
gázóra-leolvasókban.
Mint a Hit a Némethet,
követeled a részedet,
elég a sok ökörből,
ragasztott görbe tükörből,
Éhesnek hiába adnál
csak cirkuszt, (te vagy a banknál);
hitelt a zaciba máma,
jövőd a kukába!
Juszt is just do it
reloaded.
Költekeznél, de ismét
a fogadhoz verik az érmét.
Tévéznél, de csak azt látod,
mit bukott megint Balázsod,
igen, a tiéd, ez öngól,
értelmi segghez ez passzol.
Bekapcsolva hagytad,
el nem lapoztad;
így mászott rád a bulvár,
a Blikkért is csöcsökért másztál.
De nem érted már, mi félni,
annyira nem volt más semmi,
mi share-elni, vitázni,
akaratod látni.
Különceit e horda
maga gyávítja s rontja,
ha eszed van, belőle esznek,
brain drain, nesze nektek.
Hol magyar van:
mindenki dobbant (a táncban);
innen kiűzik, s a vádad
– tagadd is -: magyar vagy.
Mert tele a termek,
hisz suliba mentek
ti, közmunkások. És bingó,
útlevél, euró, let's go!
Magyarként körúti fényben
állunk kirakat-nézőben,
kötelező kamarában,
muszáj-akadémiában:
mert ahol magyarság van,
minden vidáman
szól, ez a dal is hű
de bátor mű.
Mert ott vár
a postafiókodnál,
ez mondja meg, mi volnál,
ha nem egy szekeret tolnál.