Gazsó L. Ferenc ideális ember a független hírszolgáltatás garantálásához. Sokoldalú fickó, az én cikkembe például komcsik miatt nyúlt bele.
Gazsó L. Ferenc vezérigazgató-helyettesnek [jav.: természetesen főszerkesztő-helyettesre gondoltam, nem tudom, miért vezérigazgatóztam] került a Magyar Hírlaphoz, ha jól emlékszem 1996-ban, előtte a megbukott Mai Napot vezette. A mindentudó komcsi kollégák már az érkezése előtt megmagyarázták, hogy ő lesz a beépített jobbos a vezetésben. Erre később erőteljesen rácáfolt. Arról lett igazán híres a lapon belül, hogy hónapokig meg sem szólalt és semmit sem publikált, hogy az újságírói antréja egy teljes kolumnás PR-interjú legyen a Pick akkori vezérigazgatójával, olyasmi kérdésekkel, hogy "Mi a titka, hogy 173 éve ilyen istentelenül finom a szalámijuk?"
Aztán később, amikor már aktívan beszállt a lapszerkesztésbe, megmutatta az igazi képességeit. Én akkoriban a gazdasági rovat tagjaként a privatizációról írtam, így állandó kapcsolatban és gyakran konfliktusban álltam Suchman Tamás privatizációs miniszterrel. Suchman lendületes, szabadszájú és semmitől vissza nem riadó politikus volt, stílusában és a sajtóval való kommunikációjában a maiak közül leginkább Tarlós István főpolgármesterre hajazott. A konfliktusok is emiatt törtek ki, Suchman ugyanis személyes sértésnek vette, ha olyan cikk jelent meg, amivel nem értett egyet. És imádott szerkesztőknek telefonálni a cikkek végett. Mint kiderült, Gazsó kedves telefonpartnere volt. Többször is kiderült, hogy a háttérben az én cikkemről sutyorogtak, aztán megtörtént olyan is, hogy leadtam a cikkemet délután 5 tájban és hazamentem, hogy másnap reggel azt lássam a lapban, nem az jelent meg, amit én írtam. Kiderült, hogy a leadás és a lap nyomdába kerülése közötti időben Suchman felhívta Gazsót, mert nem tetszett neki a cikk neki napközben elküldött változata, és a becsületes szerkesztő hajlandó volt a megkérdezésem nélkül bekezdéseket megváltoztatni. Jó próbálkozás volt, mert egy csomó újságíró másnap már nem olvasta végig a saját cikkét nyomtatásban, Gazsó rákúrt, hogy én igen.
Egészen megundorodtam, ott is hagytam a lapot nemsokára. Gazsónak igazából hálás is lehetek, mert személy szerint hatalmas szerepe van abban, hogy pár éven belül megcsömörlöttem a nyomtatott sajtótól, 2000-ben elmentem az Indexhez, ahol elkezdődött a dolgozó életem legboldogabb korszaka.
Gazsó L. Ferenc tehát tökéletes választás az átalakuló fideszes közszolgálati lakájmédia bármely kulcspozíciójára. Ha téged is cenzúrázott, írd meg, hogy történt!