Furcsa! Azzal vettek meg, hogy vadonatúj stadiont építenek a csapatomnak, az MTK-nak. A Hungária körút lesz Budapest Felcsútja.
Klasszikus, egyben szélsőséges újságírós műfaj, amikor a riporter olyan mélyen át akarja élni egy társadalmi csoport helyzetét, hogy elmaszkírozza magát és beépül közéjük. Én az Orbán-rendszer kezdete óta be szerettem volna kerülni valamelyik kormány által helyzetbe hozott csoportba, csak azért, hogy átélhessem, milyen érzés előbb kitüntetettnek lenni, aztán már el is fogadni a játékszabályokat. Amíg az ember kommentelő, könnyen gyalázza azokat, akik minden morális finnyásságot félretolva behódolnak. De milyen lehet ténylegesen hódolni? Hát most megtudtam. És mégcsak át sem kellett sminkelnem magamat.
Most az előbb jött ki ugyanis a hír, hogy az állam 6,5 milliárd forintot ad az MTK-nak létesítmények fejlesztésére, és ebből most mindjárt, a tavaszi szezon végén elkezdenek építeni egy 5 ezer fős, vagyis pont felcsúti méretű stadiont (ugyanis oda is simán befért volna az 5 ezer szék), ami annyira az I. Orbán Ramszesz Aréna koppintása lesz, hogy ez szolgál majd az MTK-s Sándor Károly fociakadémia központjaként is.
Két évet kell tehát kibekkelnem – pont ennyi idő alatt épült a Ramszesz! – a Kispest, az Újpest vagy a Fradi pályáján mint vendég, és a porló beton meg a kékre festett rozsdás vasak helyett európai szintű stadionban fogom isteníteni Kanta Józsikát, a majdnem reinkarnálódott Illés Bélát.
De a lényeg az, hogy mit érzek most.
Kábé háromnegyed óra telhetett el azóta, hogy megtudtam a Hírt, és máris sokkal megértőbb vagyok a stadionépítési programmal, illetve azzal, hogy az eladósodott sportegyesületeket – ellentétben az eladósodott választópolgárokkal – nem megbüntették vagy börtönbe zárták, hanem kifizették helyettük a felelőtlenül felhalmozott, sokmilliárdos adósságot.
Háromnegyed órája még azt gondoltam, hogy az MTK fenntartása vagy támogatása talán valamennyire kulturális-testedzési közügy, de a focicsapat és annak a stadionja egészen biztosan nem az. Azt gondoltam, hogy a mi lelkes, kéthetente 500-750 résztvevőt összerántó szubkultúránk pont ezt a stadiont érdemli. Mármint személyenként persze járna nekünk 1-1 Maracana, de ennek az exkluzív, kislétszámú értelmiségi szórakozásnak pont jó helye van a hangulatosan, de még nem életveszélyesen szétrohadt Hungária körúti Szentélyben. Az aranyos zsidó bácsik inkább megérdemeltek volna egy új pályát, de mostanra sajnos nagyrészt meghaltak a túlélők is. Persze ha jönne egy gazdag, fanatikus zsidó és ajándékozna nekünk egy pályát, az álom lenne, de az egészen vicces, sőt morbid ötletnek tűnt még háromnegyed órája, hogy valaki más fizessen a szórakozásomért, például te.
Most már látom benne a logikát. Nem tudhatod például, hogy nem születik-e mondjuk egy gyereked, aki akkora MTK-s lesz, hogy előbb mondja ki, hogy "tojgelle", mint azt, hogy "apa".
Az MTK-stadion bejelentése kommunikációs szempontból ugyanakkor pozitív lépés az őszinteség felé, mert az eddigi stadionépítéseket azzal a gyenge lábon álló érvvel próbálták megtámogatni, hogy ha igényes a pálya, akkor tízezrek fognak kijárni. Na, ilyen a mi csapatunknál fel sem merülhet.
Az felcsúti Piramis estében még jót nevettem azon az érven, hogy az igazából ifjúsági fociközpont, hiszen tudtam, hogy abban az épületben csak átöltöznek az akadémisták – ehhez nem kellett volna vadiúj dizájnstadion – a centerpályán meg természetesen sohesem edzhetnek, hiszen széttúrnák a gyepet. Vagyis csakis nagyobb tornák döntőit játszhatják benne, de nagy torna kevés akad, ifistáknák pedig a döntőkön sincs annál nincs több néző, amennyi kényelmesen elférne a 8 másik felcsúti edzőpálya mellé épített fedett minilelátókon. A Piramis esetében tehát tisztán átláttam, hogy arra azért volt szükség, mert Orbán Fáraó öregszik, és jobban esik neki a meccsnézés kétfokozatú ülésfűtéssel, mint egy korlátra támaszkodva szotyizás közben.
Most viszont egycsapásra megértettem, hogy ez a mi pályánk nyilván nem az Orbánnál – bibibí – sokkal fiatalosabb Deutsch elnök-tulajdonos úr fájós farcsontja miatt épül hanem azért, hogy igényes külsejével és belsejével is jobb teljesítményre ösztönözze a Sándor Károly Akadémia játékosait.
Itt tartok most. Azt kell, hogy mondjam, jobb ember lettem az állami támogatásnak már a hírére is. Jobb, érzékenyebb, sokoldalúbb ember, aki nem primitív sémákban és olyan kommergyanús lózungokban gondolkodik, hogy az állam takarodjon az üzleti sportvállalkozásoktól, meg hogy az építsen stadiont, akinek van rá pénze. A világ nem ilyen egyszerű! Sőt, egyre összetettebb. Ha egyszer majd téged támogat meg Orbán Viktor a hobbid gyakorlásában az én pénzemből, te is meg fogod érteni. Addig viszont csak egy demagóg kommentelő maradsz, hahaha!