Két éve döntött arról, hogy nem akar rajta lenni a 2014-es LMP listán, most "Kisanyám belepofázik" címmel könyvet ír a miértekről. Itt egy részlet a posztjából:
A mai magyar parlamentet tekintve, mi anno elkövettünk egy hibát: fölélőttünk a színvonalnak. Egyszerűen semmi szükség ebben a működésmódban – a jelen ciklus alatt ez különösen látványos – olyan emberekre, amilyenek mi (többnyire) vagyunk: akiknek van határozott elképzelése a világról, van javaslata a megoldásokra, van önálló gondolata, és képes is megfogalmazni, érvelni mellette.
Bár érthető mire céloz Ertsey, a hangnem miatt akár a késői SZDSZ mottója is lehetne az egész. A királyi többest nem igazán tudom értelmezni, hiszen hol Széll "Detti" Bernadettel, hol Schmidt "Marival" emlegeti együtt magát. A szavaiból egyébként süt a keserűség és a gőgös sértettség, ami jól fémjelezi a képviselőnő egész munkásságát.
Ertsey az iskolapéldája annak, hogyan kell fontos ügyeket felkarolni úgy, hogy több kárt, mint hasznot hozzunk. Ilyen volt a nőverő Balogh József ügye, ahol Terikének írt nyílt levelet, vagy Novák előd lebuzinácizása. Nekem nem fog hiányozni.
Levezetésnek Gyurcsány Nostradamus Ferenctől idézek:
Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.
(Kép: capilano.hu)