Még pár ilyen tingli-tangli mediterrán tél, és Magyarországon is készülhetnek majd hasonló képek. Addig is itt a ruandai országúti bicikliválogatott öt tagja 2007-ből, akik egy amerikai edzőtáborban találkoztak először a bizarr jelenséggel.
A Team Rwanda tagjai által először látott hónál is bizarrabb, hogy ennek az öt biciklistának Amerikáig sikerült elkerülnie, hogy lásson. Ugyan az Egyenlítőn, amihez Ruanda nagyon közel van, tényleg nem túl könnyű havat találni, de a ruandai válogatottnak otthont adó Ruhengeri szomszédságában nem nehéz, csak gyalogolni kell egy napig fölfelé: az északnyugat-ruandai várostól légvonalban 20 kilométerre van a Karisimbi tűzhányó 4507 méteres csúcsa, ami nyáron simán tud havas lenni – annyira, hogy a hegy neve ruandaiul konkrétan havat jelent.
A ruandai bicikliválogatott története is elég érdekes. Pár éve létezik csak, annak ellenére, hogy az országot a jóisten is országúti biciklizésre teremtette:
- Zöme tengerszint felett 1500–2000 méteren van, így nincs pokoli hőség
- Az egész ország kisebb-nagyobb hegyekből és dombokból áll
- Melyek között kifogástalan – mármint nem közép-afrikai, hanem nyugat-európai viszonylatban kifogástalan –, gyér forgalmú aszfaltutak kanyarognak
Viszont Ruanda még az elmúlt 20 év fantasztikus fejlődése ellenére is elég szegény ország, egy rendes bicikli pedig – bár Európából nézve olcsó, egyszerű jármű – Ruandában fényűző luxus. A csapat egyik tagja, Gasore Hategeka, tíz évig gyűjtött, míg 2008-ban meg tudta venni élete első biciklijét. Történetükről a Ruandáról 20 éve író amerikai riporter, Philip Gourevitch írt három éve remek cikket.
A csapatba kerülni hatalmas szám a fiatal atlétáknak: szállást, teljes ellátást, biciklit és havi 100 dolláros fizetést kapnak. Hategekának sikerült bejutnia, azóta is ott teker. Itt van róluk egy galéria a Telegraph-on.
Fotó: Team Rwanda