​Esztékászemüveg, sildes sapka, hitlerbajusz

Fergetegesen vicces, ugyanakkor dokumentarista riportot írt Mindenekfelett felhasználó egy szegedi rezsifórumról, ahol Szájer József volt a szónok "Megjött Josef Fritzl is, meg állt kint egy elég érdekesen felöltözött faszi, akin röhögtem is magamban,hogy Pampalini, erre ráköszöntek, hogy szervusz, fővadász úr." A legszórakoztatóbb vendégposzt a Cinken!

Az esemény annyira felfokozott hangulatban zajlott, hogy Szájer József a pillanat hevében leleplezte az igazi ellenséget:

Vannak olyan pártok, amik visszatérnének a piacgazdasághoz

Te jószagú atyaúristen! Jó, hogy nem szüzekkel kereskednek! De nem is fokozom tovább, jöjjön Mindenekfelett mesteri beszámolója:

Szombaton elmentünk a szegedi rezsifórumra,

Gondoltuk, ilyet nem mindennap lát az ember, bár most egyre sűrűbb lesz. A megyeházán volt a buli, előtte negyed órával egyszer csak megkezdődött az intenzív befelé rajzás. Nagyjából mindenki hetven és a halál közt, egy jó csaj volt, a hóesésben és a mínusz hetven fokban ment befelé miniszoknyában, de később kiderült, hogy szalagavató is van ugyanott, úgyhogy inkább arra érkezhetett. Megjött Josef Fritzl is, meg állt kint egy elég érdekesen felöltözött faszi, akin röhögtem is magamban,hogy Pampalini, erre ráköszöntek, hogy szervusz, fővadász úr. Esztékászemüveg, sildes sapka, hitlerbajusz, ez a 2014-es rezsidivat. Én is készültem, vittem magammal egy CÖF-ös zászlót, az mindig jól jöhet. Jöttek ismerős újságírók, lengettem nekik meg köszöntem jó hangosan, hogy dícsértessék a rezsicsökkentés, közben érkeztek Gyimesi meg Bohács képviselők, kissé feszültnek tűntek. B. Nagy kormánymegbízott nem idegeskedett, de hát az nem sokat tud a világról, illetve egyet igen, üzembiztosan vigyorogni.

No, kerüljünk beljebb. Hát mit tesz isten, töltették ki az emberekkel az aulában a jelenléti ívet, elérhetőséggel, mindennel, ápdételték a Kubatov-listát. Bent a tanácsterem zsúfolásig tömve, 98 százalékban öregekkel, a maradék főleg olyan alsó tagozatos tanító néniknek tűnt, akik hobbiból aláznak gyereket. Később az egyik újságíró kolléga mesélte, hogy egy ilyen lebaszta őket, mert épp azon kacarásztak, hogy rezsikuponokat kéne osztani, hogy jöjjenek az emberek. Jönnek azok anélkül is! – hördült fel tanítónéni. Szétnéztem, mindenki olyan búval baszott volt, hát örüljetek már, rezsiünnep van. Meglengettem a CÖF-ös zászlót, erre a balfasz B. Nagy mosolyogva visszaintegetett.

Szájer József volt a sztárvendég. – Azt mondták nekem, hogy sokan nem fognak eljönni a rossz idő miatt, hát mi lett volna, ha süt a nap? – viccelődött. Hehehe, derült a közönség. Felrakták Bohácsot is a színpadra biodíszletnek. – Három lépcsőben fog csökkenni a rezsi! – ejtett ámulatba Szájer. – Először a villany – mondta, mire a felkészült közönség egyszerre: „A GÁÁÁZ!" Ménem ti mentek ki, ha jobban tudjátok, gondoltam. – Ez az első kormány, ami csökkentette az emberek megélhetési költségeit! – tudtuk meg. – Így leírni szegény Kádárt – mondták mellettem. – Visszaadtuk, amit a cocilisták, a Bajnai, a Gyúrcsány meg a Meggyesi elvettek az emberektől! – mondta Szájer. – Arohattak – tettük hozzá. Gondoltam, ez megérdemel egy tapsot, el is kezdtem, de egyedül maradtam. – Az Orbán-kormány a rezsicsökkentésért hajlandó volt konfliktusokat is vállalni – folytatta Szájer, ekkor végre sikerült megtapsoltatnom a nyuggereket.

– És micsináltak a bankok? – kérdezte. Fölrobbantak a gecibe, vágtam rá. Megtudtuk, hogy Szájer külföldi bankban tartja a pénzét, mert az olcsóbb. Itt a bankok TRÜKKÖZNEK! Akurvaannyukat. Megtudtuk, hogy van ám rezsimunkacsoport, annak meg egy zöld száma, ahol lehet feljelentést tenni, ha visszaélést tapasztalunk. A feljelentés jó, azt szereti a magyar. Közben mi meg megbeszéltük, hogy a végén majd jelentkezek és megkérdem, hogy fel lehet-e jelenteni a közös képviselőt, ha kiteszi ugyan a rezsicsökkentést, de gúnyolódik?

De még egyelőre folytatódott a műsor. – Vannak olyanok az országban, akik nem tartják kívánatosnak a rezsicsökkentést. TUDJUKKIK ezek! – mondta Szájer. Összenéztünk bólogattunk, hát nyilván hogy a zsidók. persze. – Amelyik cégnek nem tetszik ez a folyamat, azt az állam nagyon szívesen hajlandó visszavenni – tett visszautasíthatatlan ajánlatot a doktor úr. – Az állami kézben lévő monopólium bevett forma, ebben vannak tapasztalatok – mondta. Ja, vannak, vagy negyven év. – De folytatódik-e a folyamat, amit ez a kormány elkezdett, vagy visszatérünk az ELMÚTNYÓCÉVHEZ? – kérdezte. Itt egy kicsit lapozgatnom kellett a fejemben, hogy milyen évet is írunk. – Vannak olyan pártok, amik visszatérnének a piacgazdasághoz – mondta Freud, illetve Szájer.

– Nemrég együtt ebédeltem Szamarasz görög miniszterelnökkel – került elő a remek példa. Megtudtuk, hogy Szamarasz irigykedik Orbán Viktorra, hogy milyen erős hatalma van. Én meg elképzeltem, hogy Kim Dzsong Unra milyen irigy lehet mindenki. De Görögországból nézve gondolom, mindenkire lehet irigykedni.

Szóba került a munka világa, hát ez roppantul érinti a jelenlévő nyugdíjas közönséget. – Kétszázötvenezer új munkahelyet hoztunk létre! Azt szokta mondani erre az ellenzék, hogy de hát ebbe beleszámoljuk a közmunkát meg a külföldön dolgozókat is. Hát és aki külföldön dolgozik, az nem dolgozik? Hádehogynem! – Itt majdnem ki kellett mennem, mert már könnyezve röhögtem. – Egész végig a röhögést fogjuk hallgatni? Nem kéne ám kiröhögni! – szólalt meg mögülem egy gestapós tanítónéni. – A rezsicsökkentéstől nőttek a jövedelmek – tárta elénk Szájer a feltehetően Matolcsy által kiszámolt gazdasági mutatókat. Szóba került a feltétel nélküli alapjövedelem. – Háhogy? Há munka nélkül pénzt kapni? Há kifogakkor dóóógozni? – hangzott el a kérdés. Hööööj, hördült fel a nyugdíjas közönség. – Há ki termeli meg azt az ingyenpénzt? Obama? Netán Putyin úr? – kérdezte Szájer.

Na, egy tata elkezdett fészkelődni, sapkában, napszemüvegben ült bent, már az elején szólt, hogy őtet nem szabad ám videózni meg fényképezni. Egyből készült is róla nyolcszáz kép, a Délmagyaron egész sorozat van belőle. Gondoltuk besokallt, de nem, kiállt a terem szélére jelentkezni, ott nyújtózkodott vagy negyed órát, nagyon izgult. – Mit csináltak Gyurcsány Ferencék? – hangzott el a színpadról a kérdés. A közönség rá is vágta, LOPTAK!

– Mondják el mindenkinek az igazságot! – szólított fel Szájer, én meg most épp azt csinálom. – Nem is csinálnak abból titkot, hogy Gyúrcsány bábozik az ellenzékkel! – mondta el az igazságot. Majd felszólította a jelenlévőket, hogy csatlakozzon mindenki a Magyar Csapathoz, akinek van ideje, az aktivistáskodjon, akinek nincs, az adjon pénzt. A Szájer-show végén a tömeg egykedvűen tapsolt, megint nekem kellett hangulatot teremteni egy hajrámagyarok bekiabálással. A balfasz B. Nagynak ez is nagyon tetszett, vigyorgott.

Na, kérdések! Aha, aszitted. Kiállt B. Nagy, hogy kérdezni saaaaaajnos már nem maradt idő, mert akkor nagyon sokáig itt ülnénk, és sajnos le is járt a terembérlet. Abban az épületben, aminek ő a gazdája. Mondták azután ismerősök, hogy más városokban pont ugyanígy volt.

Kifelé menet egy nénike elalélt a kezemben lévő CÖF-zászlótól, meg is kérdezte, hogy mikor lesz békemenet. Mondtam, a választások előtt, de menni kell ám nagyon, mert verik az ukránok szegény oroszokat, meg különben is mindenki nagyon el van már kanászodva. – Hehejj, ez a beszéd, ott leszünk! – mondta. Mi meg elfelé menet azon csodálkoztunk, hogy ha valaki tíz éve azt mondja nekünk, hogy ez lesz a Fidesz közönsége, azt körberöhögjük.

(Az eredeti poszt itt olvasható.)