Ez történik Munkácson

Miközben az újságok összevissza írnak mindenféle hülyeséget – a Jobbik pedig idóta-felelőtlen közleményekkel kedveskedik a magyar lakosságnak –, kezd végre rendesen összeállni a kép.

Hol tartunk?

Amikor ezt a posztot élesítem, a szombat délben kezdődött balhé még nem ért véget. A Pravij Szektor (PSZ) fegyveresei bemenekültek a Munkács melletti erdőkbe, elbarikádozták magukat Lavki község közelében, ostrom egyelőre nem kezdődött, bár több időpont is felmerült, az erőszakszervezetek rendre elhalasztották a támadást. Az antiterroristának nevezett akciót az SZBU, a nemzetbiztonsági szolgálat irányítja, esti hírek szerint a különleges egységek és a nemzeti gárda számos emberét vezényelték a környékre, és ha minden igaz, kiürítik Lavkit.

A fegyveresek nagyjából húszan lehetnek, de nem tudni pontosan, hogy hányan haltak vagy sebesültek meg közülük. Szombat este közvetítőként bukkant fel a történetben Viktor Baloha munkácsi parlamenti képviselő, a róla elnevezett klán feje, aki sokak szerint komoly forrásokkal támogatta az elmúlt időszakban a PSZ-t. Azt mondta, a harcosok készek megadni magukat, de csak akkor, ha a kárpátaljai szervek megkerülésével egyenest a központi SZBU előtt tehetik le a fegyvert. Vasárnap délelőtt repülővel Kárpátaljára érkezett Dmitro Jaros, a PSZ első embere.

Mi történt?

Szombat délben a PSZ húsz fegyveressel megjelent a Mihajlo Lanyo parlamenti képviselő érdekeltségébe tartozó Antaresz sporttelepen. Előre megbeszélt randevúról volt szó. Lanyo szerint arról készültek tárgyalni, hogy a milliárdos ellenzéki – aki egy rendszerrel korábban a Janukovics-féle Régiók Pártja megyei vezéralakja volt – nyújtson segítséget a harcosok kárpátaljai szanatóriumi gyógykezeléséhez. Egy másik, ennél valószínűbb verzió szerint az elmúlt hetekben elkezdődött az érdekszférák és a befolyási övezetek újraosztása a legdúsabb profittal kecsektető kárpátaljai ágazatokban, ami Lanyónak nem tetszett, és erről akart szót váltani a PSZ-esekkel. Két ilyen terület van: a cigarettacsempészet és a fakitermelés. Mindkettő brutális nyereséget hoz. Musztafa Najem, az ismert ukrán újságíró szerint – aki Munkácson van és nyomoz – egyetlen kamionnyi Olasz- vagy Németországba eljutó cigarettán 450 ezer dollárt bírnak keresni nettóban. De van egy harmadik vonal is a sztoriban. E szerint a napokban Kárpátalján járt Szemen Szemencsenko, a Donbasz informális harctéri alakulat parancsnoka – kell-e mondanom: szintén parlamenti képviselő –, aki kiképző bázis létesítését tervezi a megyében. Simán elképzelhető, hogy a szóban forgó szanatórium alatt ezt kell érteni.

Azt megint csak nem tudni, miért dördültek el az első lövések a Lanyo-ingatlanon. Maga Lanyo azt állítja nyilatkozataiban, hogy békésen kávézgattak és beszélgettek a PSZ regionális parancsnokával, amikor kint a harcosok fejbe lőtték az egyik biztonsági őrt. A PSZ-esek ezzel szemben azt mondták, Lanyo fenyegette őket, és figyelmeztette, hogy ne köpjenek bele a levesébe, mert itt mindenki neki dolgozik, a vámosokat és a rendőrséget is beleértve.

Ténynek tűnik, hogy amikor az első munkácsi lövöldözések után a PSZ-esek egy UAZ dzsipet az útból félretolva elmenekültek, a rendőrség már nagy erőkkel várta őket a Munkács–Lemberg autóúton. Itt durva tűzharc bontakozott ki, a PSZ-esek RPG gránátvetőt is bevetettek, több autót szétlőttek, a harcosok és a rendőrök közül is sokan megsérültek, néhányan meghaltak.

Kik ezek az emberek, ki kivel van, és mit akarnak?

Bár az ukrán és a magyar politikának-sajtónak egyaránt sikerült roppant gyorsan idekeverni a háborút, az csak igen közvetett módon kapcsolódik a történethez. A helyzet ezzel szemben az, hogy miközben az egyik – a kormányzati – oldalon valamennyire ott van a rendteremtés szándéka is, aközben a másik oldalon elsősorban a piaci pozíciók újrafelosztása zajlik.

Elhelyezkedéséből adódóan Kárpátalja a rendszerváltás óta a fekete cigaretta- és fabiznisz első számú helyszíne. A kezdetekkor szintén hatalmas jelentősége volt az olajnak és a vodkának is, ám ez a két ágazat idővel háttérbe szorult. Ugyan csak anekdota, de érdekes: a 90-es évek elején azt beszélték, hogy két fővárosa van az ukrán maffiának – Dnyepropetrovszk és Munkács. Akárhogy is, rengetegen meggazdagodtak az elmúlt két és fél évtizedben ott, de mivel az ország fejlődése soha nem volt egyenes vonalú, a változások mindig mozdítottak valamennyit az aktuális státusokon. Nemcsak országos, hanem provinciális szinteken is.

A legbeszédesebb példa erre a narancsos forradalom, aminek a hozadéka végső soron csak annyi volt, hogy a korábbi milliomosok felzárkóztak a korábbi milliárdosok mellé.

A Majdan és a kelet-ukrajnai háború minden téren jóval nagyobb léptékű változásokat hozott, mint 2005, ami a pozíciók, a javak és a befolyási övezetek átrendeződésében is megmutatkozik. Tíz évvel ezelőtt csak nagyon kevesen buktak meg, szinte minden fontosabb szereplő képes volt alakot, pártot és keresztapát váltani, a legtöbben átmentették magukat. Az egymást most nem túlzottan kedvelő Baloha és Lanyo éppúgy a nagy túlélők mintapéldányai, mint a náluk sokkal kisebb magyar Gajdos István, aki azért dettó képviselőségig vitte több zászló alatt is.

2005 után nem nagyon – vagy csak elszórtan – robbantak ki újabb, a 90-es évek elejére még oly jellemző maffiaháborúk. Ám a munkácsi események tükrében arra a következtetésre is juthatunk, hogy ez most talán nehezebben és véresebben fog menni.

De persze az sem kizárt, hogy innen csak azért látszik így, mert Munkács közel van.

Van még egy momentum a végére. A Kalasnyikovokkal, RPG-kel és piszok drága dzsipekkel a csempészetről és/vagy szanatóriumi pihenésről tárgyalgató PSZ-esek képe plasztikusan mutat valami nagyon fontosat. Pontosabban két dolgot. Az egyik: a háborúban edzett csoportoknak nem lesz egyszerű megtalálniuk a számításaikat a civil életben. A másik: a kormányzatnak és az államnak nem lesz könnyű megtalálnia a felfegyverzett csoportok helyét a békében.

Már ha lesz ott béke egyáltalán valaha. Őszintén szólva, én már a tartós tűzszünettel is beérném. A félreértések elkerülése végett: nem a keletukrán frontokra gondolok, az egyszerűbb kérdés.

Bónusz

Musztafa Najem megszerezte és kirakta az események videó-összefoglalóját. Az elején piros pólóban telefonáló pasas Mihajlo Lanyo. (Szerk.: Najem pontosított fb-n, a piros pólós nem Lanyo, hanem az egyik szomszédos intézmény tulaja.) A földön véres fejjel fekvő férfi, akit bedobnak a dzsipbe, Jurij Rusznak, Lanyo testőre. Róla sokáig azt hitték, hogy meghalt, de később kiderült, hogy a szívverése nem állt le. Most kórházban van, kómában. 5:00-nál érkezik Vitalij Simonyak munkácsi rendőrfőnök, golyóálló mellényben, háttal áll. Hamarosan eldördülnek az első lövések, a harcosok kitörnek. 7:30-tól az oszágúti történések láthatók.

[a fotót Musztafa Najem fb-jéről csentem]