Fokozódó disszertációírási kötelezettségeim miatt e heti kíméletlenül átfogó tévéajánlóm elmarad, de nem tudom megkerülni, hogy ne jelezzem: szombaton megnézhetitek A lakót.
Szombat éjjel 1:10-kor adják a Cinemaxon, és nem véletlenül soroltam első helyre a rendező életművének tíz legjobb darabját listázva. Ami a teleregények keresztapájának, Horváth Ádámnak a Szomszédok búcsújelenete – amikor kiállnak egy-egy csillagszóróval a kezükben Gazdagrét lakói, hogy szilveszterkor egy-egy monológgal utat mutassanak a harmadik évezredbe –, olyan a világpolgár horrorzseninek, Roman Polanskinak A lakó. Az életmű kulcsműve, az önfelszámoló pszichékről szóló Polanski-tézis foglalata. Szikszai Etusnál is ijesztőbb szomszédokkal, akik újra és újra átkopognak, ha az ember kicsit is hangosan vesz levegőt, orrot fúj vagy álmában röfög, az évente egyszer tartott házibuliról nem is beszélve.
A lakó Polanski sötét evangéliuma Roland Topor kafkai kisregényéből. A színész-rendező maga játssza Paul Trelkovskyt, a Párizsban esetlenül mozgó, állandóan lebuzizott lengyel kishivatalnokot, aki lakást keres és talál egy sötét bérházban, mert, minő szerencse, nemrég öngyilkos lett az egyik lakó, Simone Choule. A derék, magát elengedni soha nem tudó Paul beköltözik a helyére, és a teljesen hétköznapi környezet észrevétlenül fordul át a legkeményebb horrorba. Paul széthullásnak indul, résekben talál fogakat, közben szaporodik az idegen anyag, meg a gangos vécében a hieroglifák. Simone Choule öngyilkosságáról egyre többet tud meg a hős, és közben maga is kezd Simon Choule-lá válni. És persze ebben a filmben se a Bonbon zenél – ha nem is annyira felejthetetlen a muzsika, mint a terheshorrorok etalonjában, a Rosemary gyermekében.
A film csúcsa felé közeledve Polanski már szétsminkelt nőként, harisnyában, parókában, műmellekkel pózol a tükör előtt, amely a mester minden filmjében a lélekhasadás metaforája. Szinte csak az hiányzik, hogy mellrákot is fölfedezzen magán – de Polanskinak és Topornak jobb ötlete van. Filmen én még nem láttam olyan nyomasztó karnevált, mint A lakó végén. Beleértve a Szomszédok szilveszteri epizódját is.
Csak aztán a sikoltás miatt át ne kopogjon a szomszéd.