Egy hétig nem járt bent a szerkesztő, megviccelték a kollégái, mindent telragasztottak macskával. Én egyszer bezzeg egyszerűen az íróasztalhoz pillanatragasztóztam minden tárgyat Szabó "Szabózé" Zoltán íróasztalán.
Annyira adja magát, hogy az ember meghekkelje a szabadságon lévő kollégája íróasztalát, hogy a jelenség gondolom egyidős magukkal az íróasztalokkal.
Csokosluli egy hét után ment be újra ezen a sötét hétfő reggelen, de kapásból felderült a cuccait ellepő macskanyájat látva. Jó érzés lehet, ha így foglalkoznak az emberrel a kollégái.
Szabó Szabózé Zoltán indexes szerkesztőnek és facebookos kamunovella-írónak is klassz lehetett, amikor, még riporter korában az utolsó szétszórt aprópénzig mindent hozzáragasztottam az indexes íróasztalához. Ebből is látszott, hogy a fiúk mások, mint a lányok, Zoltán ugyanis egyáltalán nem volt olyan meghatott a padszomszédi gondoskodástól, mint Csokosluli. Sőt, pattogott! Pedig elég nagy munkám volt benne, rengeteg apró csetreszt tartott a számítógépe körül.