A Walesi bárdokat írta át Pesti bárdokra a zseni. Lehet, hogy még sosem nevettél ennyit semmilyen versen. Percek óta csak azt vagyok képes nyüszögni, hogy PUTYUÁRD.
A Walesi bárdokat írta át Pesti bárdokra a zseni. Lehet, hogy még sosem nevettél ennyit semmilyen versen. Percek óta csak azt vagyok képes nyüszögni, hogy PUTYUÁRD.
Konkrétan fáj a hasam, szerintem a velem szemben ülő Inkei riporternek is, és percek óta olyanokat nyögünk oda egymásnak visongásba forduló hangon, hogy
Putyuárd
meg
Máglyára, ki ellenszegűl, Minden civil szervezetest!
meg
Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant egy meleg!
nem beszélve arról, hogy
Origo-barát
Nem húzom tovább: Cucutól kaptunk egy verset, olvasónkat ugyanis kis spétreakcióval annyira felzaklatta az orosz despota vizitje, hogy írt egy parafrázist. Jézusom, mekkora parafrázist!
Használati utasítás: a Pesti bárdokat nem lehet hűbelebalázs módjára élvezni. Lassan indul, csak fokozatosan melegszik be, mégis érdemes az elejétől végigolvasni, mert a vers ritmusa jól elringat, hogy a költemény második felében, amikor megszaporodnak az atombombák, sokkal nagyobbat robbanjanak.
És mielőtt belevágnánk, olvassátok el Cucu kérését:
A "mű" persze nem teljes, több rendelkezésre álló idővel, több tálentummal és/vagy a közelmúlt vagy a NER behatóbb ismeretével valószínűleg sokkal többet ki lehetett volna hozni a dologból – ha valakinek a szerkesztőségből vagy esetleges publikálás esetén a kommentelők közül van még ötlete, nyugodtan adja hozzá.
Akkor indul a buli, jó szórakozást!
A pesti bárdok
Putyin király, orosz király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A magyar tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin hű Kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, a Harrach-adta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja ez:
Paksot, Tonyót, szovjet szobort,
Bayert-Habonyt benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Putyin király, orosz király
Léptet fakó Ladán:
Körötte csend amerre ment,
Vasárnap van ám.
Alsó-Felcsút a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Orbán vezér "ketharmada"
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
NER-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz Lázár hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Guccit Habonynak terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Tokaji hegyeken.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti pesti ebek!
Ne éljen Putyuárd?
Trafikot, stadiont, s mi az ég alatt
Orbánnak kellemes,
Azt látok én: de EU-s itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Putyin hát?
Hol van, ki zengje tetteim —
Elő egy pesti bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég Fidesz-urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. —
Ajtó megől fehér galamb,
Ukrán bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, rakéta nyög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az orosz had:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény —
Parancsol Putyuárd —
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Krím-félsziget felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…"
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt '56-ban a derék —
No halld meg, Putyinkám:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly pesti már.
Emléke sír a lanton még —
No halld meg Putyin hát:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng pesti bárd."
Meglátom én! — S parancsot ád
Purbán rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden civil szervezetest!
Szolgái szét száguldanak,
Ökotárshoz s tova.
Alsó-Felcsúton így esett
A híres lakoma. —
S Putyin király, orosz király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A magyar tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba Origo-s barát:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Putyin hát. —
Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
Moszkva utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant egy meleg!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Putyin nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A magyar lakoma…
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Milliók éneklik hangosan
A nyugatnak dalát.