Oké, a Metropol véleményrovata nem pont az a hely, ahol a videojáték-ipar paradigmaváltásairól lehetne mélyen beszámolni, de akkor is.
Videojátékokról írni azért egy csúszós lejtő, mert pillanatok alatt kibukik, ha valaki egyáltalán nem ért hozzá, csak mondjuk a Daily Mail címeiből informálódik. Én hobbigémer vagyok, de azért követem annyira az ipart, hogy ne írjak le olyanokat, hogy a "videojáték-üzlet leggyorsabban fejlődő" szegmense azok a valóságalapú játékok.
A kiöregedő első játékosgeneráció ezek szerint nem a hagyományos értelemben vett újságokból akar tájékozódni, hanem kedvenc felületén, a konzolasztal mellett ülve, a videojátékokból.
Főleg azért, mert Frei példái kifejezetten rosszak. A világutazó alapállítása az, hogy mostanában egyre több a játék, ami igaz történeten alapul, és ez azt jelenti, hogy a játékosoknak kezd elegük lenni a csihi-puhiból és a joystickkel mészárolható űrlényekből és inkább az igaz történetek felé fordulnak.
Ahogy Hollywood független stúdiói ma már sorra gyártják azokat a filmeket, sokszor egész estés dokumentumfilmeket, melyek a minket körülvevő világra reflektálnak, úgy fogja ontani a játékipar is az ilyen valóságalapú programokat.
Itt volt az a pillanat, amikor én meg a Google-höz fordultam.
Kiderült, hogy Frei Tamás gondolatmenete még nem is csak a sajátja, hanem egy június 4-én megjelent New York Times-cikket sikerült szinte teljesen átvennie, ugyanazokkal a példákkal, ugyanazokkal az információkkal. A NYT cikke viszont tényleg újságcikk, ami azt jelenti, hogy Kimiko De Freytas-Tamura megkereste a "Pedopapok" és a "Demokrácia 3" fejlesztőit.
(Ki az isten fordítja le videojátékok címeit? Ti tudnátok miről van szó, ha valaki azt írja le, hogy "Autólopás: A bűn városa" vagy "Vörös Halott Megváltás"?)
De mivel Frei Tamás nem ért a témához, nem tudja, hogy az egyik példának felhozott "Hat nap Fallúdzsában" – ami Irak amerikai megszállását dolgozta volna fel – sosem jelent meg, a fejlesztő inkább lefújta. A "Pedopapok" egy 2007-es flashjáték. A "Telefonsztori"-t az Apple leszedte az App Store-ból, mert pont a cég Foxconnban dolgozó gyerekmunkásaival foglalkozott. Az igazi történetek alapján készült játékok nem egy új trend katonái, hanem fura kis pöttyök az egész játékipar térképén. Ha megnézzük a legsikeresebb játékok listáját, pontosan zéró olyat találunk, ami igaz történetet dolgoz fel.
Vagyis a videojátékok a jövőben már nemcsak lövöldözős, agykikapcsoló programok lesznek, hanem épp ellenkezőleg, mélyen elgondolkodtató, inspiráló, a világképünket gazdagító termékek.
Mint a Six Days In Falujjah, ami egy taktikai lövöldözős játék? Vagy az Operation: Pedopriests, ami nagyjából annyira finoman érinti a gyerekmolesztálás témáját, mint a Revenge On School a közoktatást? Vagy a Phone Story ami tulajdonképpen egy hatalmas trollkodás eredménye volt, hogy lehet-e rendszerkritikus terméket elhelyezni a rendszeren belül? Ha szétnézünk flashjáték-gyűjtő oldalakon, akkor most is van rengeteg olyan játék, ami igaz történetet dolgoz fel. Valaki még mindig dolgozik egy olyan Wolfenstein 3D modon, ami az egész sztorit egy koncentrációs táborba helyezi át. De ezek kuriózumok. Kuriózumokból egy ekkora iparban nem trendek lesznek, hanem blogposztok.