Azt gondoltad, hogy politikai szolgának csak üresfejű robotemberek mennek el? G. Fodor Gábor csodás interjúban cáfol rá erre. Orbán kis apródjának annyi minden van a fejében, hogy csak úgy kavarog!
Nehéz kiragadni egyetlen mondatot vagy gondolatmenetet G. Fodor Gábor (GFG) pazar interjújából. A kormánypénzen zavaros értelmetlenségeket blogoló Századvég-főnök a magukat pénzért eladó szolga-értelmiségiek klasszikusával nyit, amennyiben kirohanást intéz mindenki más ellen, aki azt hazudja, hogy Magyarországon létezik független értelmiségi. Az a vicces, hogy szinte szó szerint ilyenekkel védekezett-támadott pár éve Dessewffy Tibor, Gyurcsány Ferenc egyik GFG-je is. Ezek a szerencsétlenek vajon tényleg elhiszik, hogy amiért ők kurvák, mindenki más az? És hogy az, aki kimondja a kurváról, hogy kurva, csak azért teheti, mert titokban egy konkurens stricinek gyűjti a dellát?
Az igazi GFG-ről leginkább az derül ki a beszélgetésből, hogy a reflektálatlan baloldal-gyűlöletnél csak az totálisan összefüggéstelen gondolkodás áll közelebb hozzá. Ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a beszélgetést napközben készült irodai környezetben, indirekte biztosan valami kocsmára tippeltem volna a hajnali órákból. Különösen klassz az a rész, amiben azt próbálja elmagyarázni, mi volt az a stílusparódiába oltott öngyilkossági felhvás, amit Krasznahorkai Lászlóhoz írt.
Ez itt G. Fodor kristálytiszta magyarázata arról, hogy ő igazából nem öngyilkosságra gondolt, amikor azt írta Kasznahorkainak, hogy húzza már meg a ravaszt:
Az a kérdés, mire való egy pisztoly. Az egzisztencialista csak beszél a pisztolyról, miközben a ravasz arra való, hogy meghúzzák. Miközben a lét végső kérdéseit kutatja, elveszti a viszonyát az élethez. De az igazi probléma, az egzisztencialista és a politikus közti igazi vita tétje a nézőpont kérdése körül forog. Az előbbi, lévén individualista, úgy kezdi a mondatait, hogy „én", a politikus meg úgy, hogy „mi" – történetesen, ha az illető magyar politikus, akkor meg úgy, hogy – „mi, magyarok". Döntő és áthidalhatatlan feszültség van aközött, hogy „én jól vagyok" és aközött, hogy „mi jól vagyunk"
GFG fő fájdalma, ha jól hüvelyeztem ki, az, hogy a baloldali értelmiség ne fogadta be, amitől ő annyira frusztrált lett, hogy többet gondol a baloldali gondolkodókra, mint az ÉS, a Népszava és a 168 óra szerkesztősége egy üttvéve.
De ne is aprózzuk el, jöjjön a top 7 gfodorizmus:
– Pedig, ha alaposabban elolvasták volna a szöveget, akkor láthatták volna, hogy szó sincs benne öngyilkosságról. Krasznahorkai gyakran ír arról, hogy van egy revolver az asztalfiókjában. Márpedig azt gondolom, hogy egy revolver arra való, hogy használják, nem pedig arra, hogy beszéljenek róla. Ez egyszerűen gyakorlati kérdés.
– Az értelmiségi lenézi a politikát, megveti a politikusokat, azt feltételezi, hogy ő jobban tudná, de a felelősséget nem vállalja. Ha úgy tetszik, a politikus méltóságát védem.
– Nem vagyok értelmiségi. Kiváltképpen nem vagyok „független értelmiségi" vagy „objektív elemző". Ezek baloldali kategóriák. Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. A „független" és az „objektív" jelzők csupán tekintélyt próbálnak adni valójában nagyon is elkötelezett, pártos álláspontoknak. Magyarországon ugyanis, ha alaposabban figyel az ember, mindig kiderül, hogy aki „objektív" meg „független", az valójában baloldali.
– Úgy tekintek magamra, mint akinek az a dolga, hogy munkájával és gondolataival segítsen egy olyan politikai irányt, amiben hisz. De miért is baj az, ha valaki hisz politikai igazságokban?
– A politikai gondolkodó sokkal inkább politikus, semmint értelmiségi. Így nem is lehet kívülálló. Bélyegezhetik mondjuk „rezsimgondolkodónak", de ebből nem következik, hogy seggnyaló, szolgalelkű, esetleg bolsevik lenne.
– De még egyszer mondom, nem kritikai értelmiségiként tekintek saját magamra. Inkább azt próbálom elmondani, hogyan nézhetnek ki a dolgok a kormány nézőpontjából, milyen motívumok állhatnak a kormányzat döntései mögött, másrészt jelezni próbálom a veszélyeket és kockázatokat.
– Azt gondolom, hogy nem vagyunk méltányosak a kormánnyal szemben, ha nem értjük meg a pozícióját.
Milyenek lehetnek a szürke végrehajtók és a másodvonalbeli káderek, ha ő a Fidesz krémjének a krémje, a nagykutyák egyik legfontosabb tanácsadója?