Gyurcsány szakácskönyve megragadta a kezem és kinyitotta a féreglyukat

Gyurcsány Ferenc ma délben bemutatta a szakácskönyét, ami még akkor is szürreális élmény, ha az ember nem az interneten olvas róla, hanem a kezében tartja.

Annyira szívesen mondanám azt, hogy zseniális az egész, ha nem kellene ehhez egy mondatban leírni azt, hogy „zseniális" és „Gyurcsány Ferenc".

Már akkor sejtem, hogy jó helyen vagyok, amikor belépek a Petrus étterembe és az első ember, akit igazán meglátok, az Vágó István, ahogy éppen riportot ad. Egy halomban az asztalon áll a Gyurcsány a konyhában, mindenfelé tébláboló újságírók köröznek céltalanul az asztalok között. Valószínűleg egymást csipkednénk, hogy igaz-e, ami most történni fog, de csak azért nem tesszük, mert egy harmadik biztosan megírná. Gyurcsány Ferenc egyelőre sehol nincsen, Gálvölgyi János viszont már egyedül ül egy asztalnál és magányosan olvasgatja a könyvet.

Eszembe jut, hogy idén én már elolvastam két szakácskönyvet is, az egyik Anthony Bourdain írta és a New York-i Les Halles bisztróban használt receptjeit sorolja benne nagyon viccesen, a másik pedig Mautner Zsófia Főzőiskolája, ami az elsőhöz képest olyan, mint egy gyerekkönyv, viszont pontosan ilyen receptekre van szükségem a magamfajta kulináris balfaszoknak, ha mondjuk meg akar csinálni egy levest. Én igenis pontosan akarom tudni a mértékeket, a színeket, az időket, a súlyokat, a mozdulatokat, és nekem tényleg minden egyes alkalommal le kell írni, hogy a pirospaprikát úgy kell a hagymához keverni, hogy levesszük az edényt a tűzről, annak ellenére, hogy még soha a büdös életben nem kevertem pirospaprikát hagymához. De akkor majd úgyis Mautner könyve lesz nyitva a konyhámban valahol, legalábbis addig, amíg össze nem zsírozom és inkább elteszem biztonságos távolságra.

Gyurcsány szakácskönyve viszont pont olyan, mint ez az R. Kelly szám, ami a konyhában hupákolásról szól:

Úgyhogy inkább átpasszoltam Lacinak és majd ő megírja, mert amióta behoztam az irodába a könyvet, azóta süvöltve ordítozik, tapsol, ülő helyzetből kilencven fokban hátrahajlik, akkorákat nevet, hogy eltűnik a többi vonása, és valahol biztos vagyok benne, hogy erekciója is van. Egy olyan könyv, amiben olyan mondatok vannak, hogy „[Lendvai] Ildikó nem fogja magát vissza a konyhában sem", az Szily László terepe.

Erre rögtön rájövök, amikor kezembe veszem a Gyurcsány a konyhában, pedig a címszereplő még sehol sincsen. Amikor megérkezik, akkor is csak pillanatokra köszönget az álldogálóknak, aztán átmegy a másik címszereplőbe, és megkezdődik a sajtótájékoztató.

Ami pont olyan, ahogy az ember elképzeli Gyurcsány Ferencet, ahogy a szakácskönyvét promótálja. A következő dolgok derülnek ki:

• Az ételek felét budapesti éttermekben főzték.
• Vágó Istvánnál senki sem tud jobban cigizni, fehérbort inni és ételek nevét helyesen, franciául kiejteni.
• A fele recept saját, a másik felét barátoktól szedte.
• Kuncze Gábor kiválóan tud tököt szedni.
• Lendvai Ildikó a két órás főzésből másfél órát késett, aztán húsz percig sminkelt.
• Gyurcsány Ferenc édesanyja egy kisvárosi munkásasszony, úgy is főz.
• Nem szabad mindent komolyan venni, ő sem mér grammra semmit a főzésnél.
• Vágó karrierizmusból vállalta a könyvet, mert „gyurcsányistának lenni ma a legnagyobb előnyökkel kecsegtet".
• Vágó István alig emlékszik rá, hogy mit főzött Ferenccel. Gyurcsány azt mondja, hogy főleg kenyeret szelt, azt is rosszul, úgyhogy azzal vicceltek, hogy ő Kenyérvágó István.
• Gyurcsány reméli, hogy 10, 15 vagy 25 ezer példány el fog menni belőle. 2000 forintot fog keresni minden példányon, ami egyenesen a Demokratikus Koalíciónak megy.
• Gyurcsány elmondja, ez így megéri, mert volt olyan jobboldali politikus, aki megírt egy könyvet, 15 millió forint jogdíjat kapott, aztán utána csődbement a nyomda. Nevet nem mond.
• Vágó rákérdez, hogy igaz-e, hogy Gyurcsány fel szeretné szántani Magyarországot. Gyurcsány elmondja, hogy igen, utána jön a boronálás, április 6-án pedig a korai aratás.

Itt most azon gondolkodom, hogy Gyurcsány elkottyantotta, hogy mikor lesz a 2014-es választás, vagy csak az év második felében terjengő pletykával viccelődik.

Én egyébként a sajtótájékoztató 5. perce után kivonultam a konyhából és stílusosan egy térelválasztó rács mögül néztem a volt miniszterelnököt. Csak kis idő után veszem észre, hogy Gálvölgyi János felett állok. Gyurcsány még mindig a főzésről beszél, amikor Gálvölgyi azt súgja oda félhangosan az asztaltársaságának:

El nem tudom képzelni, hogy Orbánnak főzzön egy fincsi vacsikát.

Azt én sem, de pár hónapja még azt sem képzeltem Gyurcsány Ferencről, hogy a barátaival főz egy csomó vacsorát, aztán ezeket valaki lefotózza, valaki leírja, valaki kinyomtatja, valaki beköti, valaki kiadja, én meg elveszem egy asztalról egy kupac tetejéről Azt meg végképp nem tudtam elképzelni, hogy egyszer sorba fogok állni azért, hogy Gyurcsány beleírhassa a saját szakácskönyvébe: „Dávidnak".

Patton Oswalt komikusnak van egy ilyen jelenete, amikor elmagyarázza, hogy Amerikában élni a 2003-ban olyan volt, mint egy gonosz párhuzamos univerzumban, ahol minden a szöges ellentéte volt a logikának. Arnold Schwarzenegger lett Kalifornia kormányzója, a kínzás legális volt, Paris Hilton az egész világ ismerte, a spenótról meg kiderült, hogy méreg.

Amikor Gyurcsány Ferenc dedikálta nekem a szakácskönyvét és utána megrázta a kezem, úgy éreztem magam, mint aki fejest ugrott egy féreglyukba.