A ritka impotens F és H csoportok majdnem sikeresen elhitették velünk, hogy ez a vb mégsem olyan jó ám, mint azt gondoltuk, de tegnap szerencsére kiderült, hogy a hiba a borzalmas oroszok/nigériaiak/koreaiak stb. képernyőjében van, őket leszámítva minden rendben.
Az ausztrál–holland egészen kiváló meccs volt, és a chilei–spanyol is rendkívül szórakoztató (nyilván a spanyoldrukkerek kevésbé mulattak jól), az éjféli meccsen pedig a látványos kameruni káosz tette még élvezetesebbé a horvátok laza örömfociját.
Jó hír az is, hogy látszik a fény az alagút végén, és csak négy éjféli meccs maradt, az utolsót vasárnap játsszák. Én legalábbis egyre nehezebben viselem a gyűrődést, kész szerencse, hogy ebbe a műsorsávba általában a kihagyható meccsek kerülnek.
No de mi lesz ma?
Kolumbia–Elefántcsontpart hattól. Mindkét csapat megnyerte az első meccsét, úgyhogy igazi csoportrangadóról beszélünk. Kolumbia meglepően könnyen intézte el a masszívnak vélt görögöket, Cuadrado még a vébéválogatottamba is befért, de az egész csapat meggyőzően játszott, mindezt úgy, hogy a nagy névnek számító (= még én is ismerem) Jackson Martinez csak a kispadon ült, a sérült Radamel Falcao pedig ott sem. Elefántcsontpart már inkább megszenvedett Japánnal, de aztán döntött az, hogy elég jó nevekből áll ez a csapat. Az első meccs alapján a kolumbiaiak gyors balszélsője, Ibarbo és a két gólpasszt is adó afrikai jobbhátvéd, Aurier csatájára lesz majd érdemes figyelni.
Anglia–Uruguay este kilenctől. Hát ez viszont nagyon nem hiányzik. Már írtam, hogy balszerencsémre már régen összekötöttem az életemet az angol válogatottal, és már az olaszok ellen is végig frászban voltam, ez a ki-ki meccs pedig borítékolhatóan ki fog készíteni. Olyannyira, hogy pont emiatt talán nem is sajnálnám, ha Anglia kiszállna, én meg végre nézhetném nyugodtan, derűsen, érdeklődéssel a vébét, ahogy azt a normális emberek teszik. A képlet egyértelmű: aki veszít, búcsúzik, a döntetlennel még marad némi reménye mindkét csapatnak, de igazából győznie kell annak, aki tovább akar jutni. Az előjelek nem túl jók: a brit sajtóban megint minden Rooneyról szól (játsszon, ne játsszon, középen játsszon, a szélen játsszon, elöl játsszon stb.), Suarez játékra kész, és még az uruk állítólagos nagy vesztesége, a sérülés miatt hiányzó, bivalylassú középhátvéd, Diego Lugano távollétével is az angolok járnak rosszul. Szóval, őrület lesz ma este.
Japán–Görögország éjféltől. Mit is mondtam az éjszakai meccsekről az előbb? Hát szerencse, hogy nem a másik kettő került oda, ez bizony így előzetesen nem tűnik nagy klasszikusnak. Persze biztos hajtás lesz, mindkét csapatnak muszáj nyernie, hogy legalább maradjon valami reménye az utolsó fordulóra. Az itt mutatott játék alapján a japánok tűnnek esélyesebbnek, a görögök ugyanis nagyon könnyen megadták magukat, és nyoma sem volt annak a bizonyos szilárd védekezésnek, amelyről híresek. Egyébként sem fekszik nekik, hogy rohamozniuk kell, szóval ez is a japánok mellett szól – hacsak a görögök hipszter félistene másként nem gondolja!