Az egyik ismerősöm a facebook-oldalán (kösz Robi!) bemutatta azt a hat könyvet, ami fontos hatással volt az életére. Érdekes volt a listája, és én is elgondolkodtam ezen. Foglalkoztunk már az olvasás művészetével többször is itt a Koncon, mindenféle nézőpontból.
Bevallom, én nagyon szeretek olvasni, és nagyon sokféle könyvet olvasok, nehéz is kiválasztani csupán hat könyvet, de megpróbálkozom vele, az elv legyen annyi, hogy valamilyen formában befolyásolta az életemet. Az egyszerűség kedvéért haladjunk időrendben!
1. Az olvasás élményét nagyjából 8-9 éves koromban fedeztem fel, amikor a szomszéd srác (kösz Pisti!) elvitt a falunkban lévő könyvtárba, és ott felfedeztem, hogy egy csomó könyvet elvihetek, tök ingyen, amik érdekesek, lehet nézegetni és általuk belecsöppenhetek egy másik világba. Nehéz is egy könyvet kiemelni ebből a korai időszakból. Arra még emlékszem, hogy az első könyv, amit a könyvtárból hazavittem, egy kis pingvinről szólt, de ennél többre nem nagyon. Viszont emlékszem az élményre, hogy egyedül olvastam el egy könyvet, felnőtt segítség nélkül, és nagyon büszke voltam magamra. A mesekönyveket elég hamar meguntam, és a történelmi regények voltak azok, amikbe szívesen beletemetkeztem. Viszont azok közül nem tudom melyik volt az első, egyaránt szívesen faltam Rónaszegi Miklós Kartal könyveit, Geréb László Búvár Kundját, Mándy Iván Robin Hoodját, vagy Tatay Sándor Kinizsi Pálját. Ha mégis választanom kell, legyen egy olyan, amit később, felnőtt fejjel is szívesen vettem kezembe, és még később a gyerekeimnek is ebből meséltem.
Komjáthy István varázslatosan tudta összeszőni a népmeséket a mondákkal, és egy olyan láncra felfűzni az egészet, amitől tényleg elhiszi az ember, hogy mindig is a magyarok voltak a világ urai.
Ettől a könyvből egyenes út vezetett Lengyel Dénes gyűjteményeskönyveihez, a “Régi Magyar Mondák” és a “Magyar mondák a török világból és a kuruc korból” könyvekhez. Végül is ez a három könyv volt az, ami alapvetően befolyásolta az érdeklődésemet a történelem irányába, és ezeknek köszönhetően kaptam életem egyetlen kitüntetését is, 10 évesen.
2. Ugyanennek az életszakaszomnak volt egy másik, döntően befolyásoló könyve is, mégpedig a sokak számára avíttnak tartott Egri Csillagok. A történelem szeretete sodort abba, hogy belekezdjek a könyvbe, és azt hiszem ezt volt az a könyv, ami megnyitotta számomra a szépirodalmat.
Gárdonyi annyira jól eltalálta az egyensúlyt a leírás, a párbeszéd és a cselekmény bonyolítása között, hogy teljesen magával ragadott a világa. Emlékszem, hogy még 9 évesen olvastam először (negyedik osztály téli szünetében), és nagyon örültem, amikor év végén ezt adták fel kötelező olvasmánynak, mert így kézbe vehettem újra és azon a nyáron szerintem még vagy háromszor “kiolvastam”.
Folytattam utam az ifjúsági irodalom többi könyvei felé, Robinsontól és Jelky Andrástól, az indiánregényeken keresztül, a kalózos regényekig, majd Sir Walter Scottal, Hemingway-jel és Jókaival zárult be a kör nagyjából 14 éves koromban.
3. Ha sorban haladunk az életem szálán, akkor a középiskolás évek olvasmányainak kell következniük. Ekkoriban a sci-fi lett a kedvenc műfajom, bár nekik is a szépirodalommal vegyesen kellett osztozniuk szívemen. Fontos tisztázni, hogy sci-fi alatt én szigorúan a tudományost értem, a jedi-univerzum féle elhajlások néha jó mókák, de olvasási élményük a nulla felé konvergál, annyira bosszantó tud lenni, a pongyola fogalmazásmód, és logikátlan történetvezetés.
Konkrétan Lem és Vonnegut könyvei voltak azok, amiket többször is olvastam. De ide sorolhatjuk Merle utópisztikus könyveit is, amik szintén döntőek voltak számomra. Nehéz is kiválasztani egyet közülük, de talán Vonnegut szarkasztikus humanizmusa jobban befolyásolta a világszemléletem. Emlékszem akkor gondolkodtam el igazán a technokrácia világának fenyegető jövőképén, a társadalmi feszültségeken, és az egyre grotesztkebbé váló szocializmus vakvágányszerű létén.
Vonnegut később – az egyetemen – is fontos társam volt az életben, emlékszem milyen nagy örömmel fedeztem fel a könyveit, az aluljárókban, és vásároltam őket egymás után.
4. Az egyetem alatt bár még mindig sokat olvastam, nem nagyon tudok kiemelni könyvet, ami fontossá vált volna. Persze megosztottuk egymással korábbi fontos olvasmányainkat, így találtam rá a Gyűrűk urára is például, de döntően befolyásolót nem tudok kiemelni.
Viszont nem sokkal az egyetem után találkoztam Milan Kundera könyveivel, amik ismét egy újabb világba vezettek el, mégpedig az önvizsgálat és önismeret világába. Nyilván közrejátszik az is ebben, hogy huszonéves éveinek közepén válik egy ember “éretté” erre, vagy inkább úgy kellene fogalmazni, hogy fordul önmaga felé. Kundera pályályának csúcsa ez a könyv, amiben mesterien szövi a szálakat több idősík között, amik látszólag nem összefüggőek, de persze a cselekmény során ezek aztán bonyolódnak rendesen, és az ártatlan(nak látszó) filozofálgatás mellett emberi drámák is zajlanak egy sejthetően nem túl optimista vég felé. És mégis, Kundera könyve(i) később is kapaszkodót jelentett, amikor valami mély helyre kerültem a lelkemmel, és aztán valahogy sikerült túllendülnöm problémáimon.
5. Amikor dolgozni kezdtem, akkor éreztem, hogy hiányzik valami mozgás az életemből. A futás és konditeremi élet nem volt valami bizalomgerjesztő számomra, de egy véletlenül sikerült sörözés során hallottam arról, hogy a cselgáncsnak van nem sport változata is, rögtön belevágtam és ezzel kinyílt egy újabb, addig ismeretlen világ számomra. A mesteremnek köszönhetően rengeteg új olvasmányra tehettem szert, amik részben függenek össze csak a harcművészetekkel, legalábbis Mérő László könyveiről nem gondolná egy egyszerű ember, hogy fontosak lehetnek a harcművészetben is.
De volt egy könyv ezek között, ami igen nagy hatással volt rám. Egyrészt megismertem belőle a japán kultúrát, amivel foglalkoztunk, másrészt összeértek a szálak a korábbi kulturális-antropológiai tanulmányaimmal, és nyert értelmet az a kis vakvágánynak látszó szál, amit az egyetemen erre a szakra fordítottam. Ugyanis Ruth Benedict nagyon nagy empátiával és mégis tárgyilagosan tudta megfogalmazni a japánok életének alapjait, mindezt olyan stílusban, hogy egyszerű emberek is hamar meglátják azt, hogy nincs egyetemes kultúra, minden népnek saját értékei vannak, és az alapján tudja csak megítélni és látni a többi kultúrát, mert ezek nem feltétlenül direkt tanult dolgok, hanem indirekten jelen lévő szokások és gondolkodás, amit belülről nem vesz észre az ember.
6. Végül egy olyan könyvet választottam, amivel sikerült újra felfedeznem magamnak a történelmet, a történelem színes világát.
Sok történelemmel kapcsolatos könyvet olvastam ez előtt is, de a kortárs történelem valahogy nem került a látókörömbe. Egy véletlen (pontosabban egy játék, a Medieval2 Total War) során bukkantam rá erre a könyvre, és döbbentem rá, hogy a mai történészek nem az únos-úntalan hallható történelmi lózungokat dagasztják, hanem vették a fáradtságot, és alapkutatásokat végezve új, a régieket akár megcáfoló elméletekkel állnak elő, elvetve a marxista történelmi materializmust és magyar sors felett búsongó szemléletet. Ami a legfontosabb, hogy próbálják a magyar történelmi szerepet a realitás talajára visszailleszteni, mellőzve a bármelyik irányba elhajló érzelmeket és prekoncepciókat.
Azt azért túlzás lenne állítanom, hogy ez a könyv indította el bennem a történelmi témájú animációs filmek készítésének vágyát, de egyértelműen kijelölt egy olyan irányt, amihez igazodni lehet, és segít megkülönböztetni az önjelölt történészek csillagösvényes útját a valóságon alapuló elméletektől.
Na és nektek van-e ilyen listátok?