Hatalomvágyból gyilkoltak Budapest szívében (a Cink nyomoz)

Minden egy "Duna-barát kalandorok, szevasztok!" tárgyú emaillel kezdődött, amire először csak lemondóan csóváltam a fejem. Vincze kolléga küldte, akivel néha elszalad a ló. Aztán beleolvastam a meghívóba, és csodát láttam. Nyomozás tudásra szomjas kalandoroknak? Aljas, mindenre elszánt gyilkos? Nem volt kérdés, mivel töltöm a szombat délutánt munka helyett!

Kora délután találkoztunk a Batthyány téren Miklóssal, a víz világnapja alkalmából szervezett játékra hangolódva. A rakparton vettük át a nyomokat tartalmazó lapot. Első komolyabb felfedezésünk az volt, hogy a tűző napon nem lehet normálisan olvasni, így elindultunk a pár száz méterre lévő Mátra borozóba. Úgyis a Fő utcán van, ez a mi Baker streetünk! Otthagytunk 180 forintot két hosszúlépésért, és belecsaptunk a lecsóba.

A keretsztori egy vízügyi főigazgató meggyilkolásáról szólt. A nyomozás lényegében egy viszonylag hosszú sétából állt, amelynek során emléktáblákról kellett leolvasni a papír által meghatározott számokat és betűket, és ezeket összerendezve kideríteni, hogy ki, mikor és milyen indítékból követte el a fiktív gyilkosságot. Tudni kell, hogy Miklós nagyságrendekkel jártasabb nálam szobrok, emléktáblák és közterek ügyében. Szerinte persze csak lassabb az észjárásom.

Ezért történhetett, hogy olyan tiszta és megható kollegialitás működött közöttünk, mint Sherlock és Watson között. Mármint ő volt Sherlock, én pedig Watson. Elmondom, hogyan nyomoztunk. Megérkeztünk egy emléktáblákhoz, én két perc és nagy fejtörés árán kisilabizáltam, melyik névre, számra vagy betűre van szükségünk, és felkiáltottam, hogy heuréka, megvan! Ekkor Vincze "Sherlock" Miklós lesajnáló pillantással felmutatta a papírt, amin a megoldás már száraz tintával, rendszerezett formában, ellenőrizve szerepelt.

A Szilágyi Dezső téri templomnál dicsőültem meg, ahol ezt a feladványt kaptuk:

Először is össze kell számolnunk a téglákat, amelyekből a templomot fölépítették, és a kapott számot elosztani az ötödével. Így kiderül, melyik hónapban követték el a rémtettet.

Családok, fiatalok járták körbe a templomot a téglák számára utaló táblát, feliratot keresve. Többen segítségül hívták a Google-t, amit korábban mindenki pironkodott megtenni. És ekkor rájöttem. Ha bármilyen számot elosztok az ötödével, ötöt kapok! A káröröm értékéből semmit sem vont le, hogy a nyomozók fele kettő és hat éves kor között mozgott.

A hídon egy turistacsoporttal együtt haladtunk át. Közben hirtelen USA! USA! skandálásba kezdtek körülöttünk, ami egészen ijesztő volt, amíg ki nem derítettük az okát. Vincze kolléga szerint az amerikai női jégkorong-válogatott játékosaiba futottunk bele, és őket ünnepelték a turisták. Én csak szép nagy és szőke lányokat láttam királykék melegítőkben, ebből gondolom, hogy igaza lehetett.

A Vigadónál lévő hajóállomáson keresztül elértük a végső állomást, a Március 15. teret. Leültünk, és megpróbáltunk felírni minden adatot az összeszedett betűk és számok alapján. A gyilkosság időpontját és helyét könnyen kitaláltuk, de az okot csak nem tudtuk összerakni. Azért, mert Miklós túl sokat ír angolul, és nem ismeri a magyar ABC-t. Ez lett volna a feladat:

És ott van a felskiccelt ABC is! Igen, Vincze kolléga kihagyta a GY betűt, így pedig hiába próbálktunk az anagrammakeresővel csalni. Miután észrevettem a hibát, Miklós internet nélkül is kitalálta az indítékot, ami a hatalomvágy volt.

Egész jó buli volt a Mindspace által szervezett játék. A 85 forintos fröccs, az amerikai csajok és a hangulat kedvéért magunkkal cipelt nagyító dobott rajta igazán, de semmi nem tökéletes.

És hogy valójában ki áll a háttérben?