Humoros zsidóbűnözés extra. A Cink-olvasó részegen elment a Hungária körútra, de a Belvárosban kapták el a kék-fehér verőlegények.
Kommentelés/válaszolás közben említette meg Hakapeszik, hogy őt egyszer régen megtámadták az MTK ultrái. MTK-drukkerként egyrészt jó nagyot nevettem, másrészt megkértem, hogy írja már meg a sztorit. Megtette a Kinja-blogján. Szuper jól írta meg ráadásul, íme egy-két feszültségfokozó részlet. Egy az elejéről:
Novemberben elviselhetetlenné vált a nyomás, amikor meghívást kaptunk tőlük egy hétközi fondue bulira. Nem mertem szólni, de nekem valahogy összeegyezhetetlen volt a lábszagú sajtba való zöldségmártogatás a bulival (egyáltalán: az élettel), ezért kitaláltam, hogy beadandót kell írnom (én barom azt mondtam, hogy az Oktogonon lévő Burger Kingben található Lakner freskóról fogok írni, amit meg is fogok nézni: a freskót akkor már körülbelül 11 éve lefalazták, de ez valahogy elkerülte a figyelmemet a szemináriumon: még két évig voltunk együtt, de ha arra jártunk, mindig máshová mentünk enni, mert feltett szándéka volt, hogy megnézi a freskót).
Egyértelmű volt, hogy meccsre fogok menni. MTK-VIDI meccsre. Baj nem érhet (emtékások? höhöhö!), és végre kiordibálom magam
egy a közepéről:
Villamossal mentem (a sálamat taktikusan csak akkor tettem fel, amikor leszálltam) és az út végére sikerült annyira felhergelni magamat, hogy egyenesen a hazai pénztárhoz mentem és vettem egy jegyet magamnak az A szektorba (az a fedett-főlelátó? – erre nem emlékszem). Véletlenül.
Miért nem szólt senki?
Leültem, láttam, hogy a vendégbe már ott vannak Donáték és hirtelen baromi mérges lettem, mert rájöttem, hogy még ordibálni sem tudok majd egy jót. Hogy rohadjanak meg, még ezt is elvették tőlem, ezek a, ezek a, jegypénztárosok. Hát nem látták, hogy potenciális botrányforrás vagyok? Hogy egy részeg, nagydarab piros-kék sálas faszi a hazaiba akar menni? Mi ez?
egy meg a vége tájáról:
Beértek („elkapjuk”) és a hangadó feltette az indítókérdést:
– Te zsidóztál köcsög?
Mondom, marha jó a sztori, amit itt olvashatsz el teljes egészében, jó rettegést, én nagyon büszke lettem, hogy nem csak tápos professzorok drukkolnak nekünk, hanem igazi kemény fiúk is, retteghet a fő ellenségünk, a váci tábor, ha valaha visszajutnak!