Már egy napja a Poetweettel szórakozom, ami egy olyan program, ami verset ír bárki twitjeiből. Kovács Kovi István persze itt is verhetetlen.
Vasárnap láttam valahol és azóta nem tudom letenni a megnyerően egyszerű Poetweetet, ami annyiból áll, hogy beírod egy kis ablakba a célszemély Twitter-nevét, majd kiválasztod az egyiket a három lehetséges versforma közül, majd vársz két másodpercet. Majdnem olyan jó buli, mint a Pornolizer, aminél nagyobb dícséretet én el sem tudok képzelni.
Nem bírom ki, hogy ne a legjobbal kezdjem, bár ez sportszerűtlenség, hiszen a pornórendező Kovács Kovi István eleve kábé három kategóriával ver mindenkit a magyar twittermezőnyben. De ez a gépi költeménye attól még úgy tökéletes, ahogy van:
Az én versem sajnos tényleg tökéletesen tükrözi, mi tölti ki az életem nagy részét. Nem akarok szerénytelen lenni: a második versszak különösen plasztikusan ragadja meg a kortárs magyar valóságot:
Deutsch Tamás Twitter-költőként szűken, de hozta a minimális elvárást. A művészt a záró versszak bizonytalansága teszi mélyen embevé, azt pedig még a program sem merte meghúzni, hogy ne költőnk leghíresebb sorát tegye be zárópoénnak:
A legnagyobb meglepetést az eddig átnézett mikroköltő-mezőnyben Zimány Linda okozta. Most halál komolyan, hitted volna, hogy a verseit angolul író Zimány igazi metafizikus brit költő, sőt mondjuk ki: John Donne egyetlen hazai örököse?
Meglepő, nem meglepő, de a legklasszikusabban magyarköltős attitüd Inkei Bence életműverséből sugárzik. Nem akarok nagy szavakat használni, de már a Két szánalmas alapján kimondhatjuk, hogy ő a Twitter Petri Györgye:
Ha találsz náluk is jobb magyar Twitter-költőket, kommenteld be a legjobb versüket!
Ha pedig véletlenül nem ismerted volna a csodálatos Pornolizert, ami bármilyen szöveget trágárrá varázsol, csak mondogasd magadban a Költő halhatatlan pornolizált sorait.
Vörösmarty "Puncivitéz" Mihály: Szózat
Hazádnak rendületlenul
Légy híve, ó magyar;
Bölcsod az végbélnyílás s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A szopósállat nagy világon e kivul
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a buziláda föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a punnyadt hos
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A szopottgombóc hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az fitymaarcú nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hu kebel
Szakadt meg a honért.
Az köcsög nem lehet, hogy ész, ero
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy végbélnyílás átoksúly alatt.
Még joni kell, még joni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy joni fog, ha joni kell,
A nagyszeru halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy faszkalap ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sulyed el,
Népek beszívik körul,
S az seggdugasz ember millióinak
Szemében gyászköny ul.
Légy híve rendületlenul
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetod, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A murváspöcsû nagy világon e kivul
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.