Navracsics Tibor ma, vasárnap reggel ellátogatott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorába, ahol elég durva dolgokat mondott. Én csak az MTI beszámolóját olvastam el róla, de már az is nagyon súlyos. A jelenlegi baloldallal szerinte semmiféle nemzeti konszenzus nem képzelhető el, az Összefogást és a Jobbikot pedig hasonlónak tartja.
A nyilatkozat azzal kezdődik, hogy a kormány a konszolidáció folytatásához kér felhatalmazást április 6-án, utána viszont Navracsics egyre jobban belelendül a gondolatmenetbe. Bemelegítésnek egy laza, kormányoldalról megszokott kommunistázással indít:
Az MSZP soha nem tagadta meg sem a Kommunisták Magyarországi Pártját, sem a Magyar Dolgozók Pártját, sem a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ez az oka annak, hogy miközben mintha megtanulták volna, hogy miként kell viselkedni egy demokráciában, ha hirtelen reagálnak, akkor mégis előtör belőlük a százéves múlt.
A következő résznél viszont már igencsak felhúztam a szemöldököm:
A kormányfőhelyettes azt is mondta, hogy a radikálisok mindig is közel voltak egymáshoz; példaként említette, hogy a két világháború közötti Németországban azonos volt a kommunisták és a nemzetiszocialisták alapprogramja: a demokrácia felszámolása.
Szóval ez lenne a híres konszolidáció.
Tamás Gáspár Miklósnak volt pár hete egy viszonylag érdekes publicisztikája, amelyben a Fidesz és a kormánypárti sajtó viszonyát taglalta a Jobbikhoz és a baloldali pártokhoz. A Fidesz persze mint a legtöbb ügyben, itt is jéghideg politikai logika mentén gondolkodik. Látják, hogy a szélsőjobb növekedése már nekik is veszélyezteti a pozícióikat.
Ezért a TGM által feltett kérdés valószínűleg egy olvasatban merül fel a kormánypárton belül:
A következő napokban azzal nyerünk többet, ha közeledünk a Jobbik felé, vagy azzal, hogy elhatárolódunk tőlük?
Ez vezet ahhoz a pávatánchoz, ami a kormánypárti sajtóban a Jobbikkal kapcsolatban történik, és amire TGM felhívja a figyelmet. Nagyon nincs rendben.