Januárban 35 százalék volt a 3 nagyobb ellenzéki párt össztámogatottsága, februárra a közös lista ezt 27 százalékra küzdötte le. Gyurcsány a hibás? Nem kizárólag, inkább a mandátumbecslők uralma a politikusok felett.
Akárhány magyar pártból ismertem meg személyesen pártmunkásokat, a legnagyobb, nem is "félelemmel vegyes", hanem tisztán félelemből álló tisztelettel a párt választási matekosait emlegették. Azokról a sámánokról beszélek, akik az átlagosnál gyengébb képességű – mondjuk ki: nehézfejű – emberekből álló pártpolitikai mezőnyben vették a fáradságot ahhoz, hogy megismerjék és megtanulják a választási matematikát. És ezzel pótolhatlan orákulumokká váltak. A kubatovok, karácsonyok és társaik pont olyan státuszban vannak a pártjaikon belül mint a civil életben a rákorvosok: rettegve, mély tisztelettel közelít hozzájuk mindenki, csomóba ugrott gyomorral várja a kinyilatkoztatást, aztán reszketve engedelmeskedik az Elkerülhetetlennek, nem is beszélve a másik nagy zsarnokról, a Szükségszerűről.
A Fidesz belső húzásaiba kevésbé látok bele, de az ellenzéki pártok lépéseit az elmúlt másfél évben minimum annyira határozták meg a matekosok, mint a virtigli politikusok. És jelentős részben ez az, ami a bal-liberális ellenzéket mostanra teljesen reménytelen helyzetbe, a Fideszt pedig a szinte biztos kétharmad köszöbére hozta. A Tárki friss kutatása szerint például a matekosok vezette ellenzéknek a pártválasztók körében egy hónap alatt sikerült elvesztenie a potenciális szavazói majdnem egynegyedét, amit minden zsurnalimus nélkül vezehetünk drámai összeomlásnak, különös tekintettel arra, hogy hat hét múlva tartják a választásokat. Az adatok értelmezéséhez fontos tudni, hogy egy hónapja még az Összefogást alkotó pártok külön mért támogatottságainak összeadásával jött ki a 35 százalék, most meg már az Összefogás-lista eredménye a 27 százalék.
Szóval – micsoda elemi meglepetés – nem jött be a közös lista. Amiről a baloldal megmondói a jobbos papagájkommandót megszégyenítve károgták, hogy "elkerülhetetlen" meg hogy "szükségszerű". Mármint a választási matekosok mindent az elméleti szavazatoptimalizálásra építő modelljei szerint, amit állítólag pont úgy kell elfogadni, mint a diagnózist a rákkórházban. Csakhogy bármilyen furcsa, a választásokon nem pár tucat szakértő szavaz modeelekről, hanem sokmillió ember benyomásokról, érzésekről és hangulatokról.
A Bajnai-féle Együtt összegyúrása a párt potenciális szavazói által rühellt Mesterházyval és kifejezetten utált Gyurcsánnyal például kizárólag matekosok fejéből pattanhatott ki. Ők ezt elkerülhetetlen szavazatmaximalizáló lépésnek veszik. Ugyanis csak azoknak a véleményével számolnak, akik már most Bajnaira szavaznának, cserébe egyáltalán nem veszik figyelembe azoknak a véleményét, akik ezt nyíltan még nem vallják be, illetve azokét, akiket a pártnak meg kéne hódítania ahhoz, hogy ne épp bejutó törpefrakció legyen, hanem potens, középpárti erő.
Ebből következik az, hogy bár minden közepesen értelmes ember átlátja, hogy nem jó ötlet egy, az előző két ciklus szocialista kormányzásának megtagadására alakult baloldali ellenzéki pártot összerakni az előző két ciklus szocialista kormányfőjének pártjával, mégis ez történt a "racionalitás" nevében. A matekosok táblázatai azt mutatták, hogy az Együtt támogatóinak milyen nagy része szeretne közös listát és mennyire sokukat nem riasztaná el Gyurcsány. De mindezek azoknak a véleményét mutatja, akik már eleve nyíltan támogatják az Együttöt.
A politika pont innen kezdődne, azzal például, hogy megnyerünk olyanokat, akik még nem támogatnak. Hogy mondunk valamit, amire esetleg egy csomó választó rezonál. Hogy nem a számokkal buzizunk megállás nélkül, hanem megpróbálunk jó fej módon viselkedni és nem papíron létező, hanem valódi, hús-vér új támogatókat szerezni azzal a fura dologgal, hogy rokonszenvesek vagyunk. Na, ezt itt meg se próbálták. Elkárogtak pár "elkerülhetetlent" meg "a Fidesz szemét választási törvénye miatt van az egész"-et, aztán jól összeomlottak, mielőtt egyáltalán a hajrába fordult volna a verseny.