Helló, itt rohadsz Magyarországon, ahelyett, hogy az izgalmas trópusokon coworkálnál? A harmadik világban számítógépeket nyomkodó fehér emberek szintet léptek.
Helló, itt rohadsz Magyarországon, ahelyett, hogy az izgalmas trópusokon coworkálnál? A harmadik világban számítógépeket nyomkodó fehér emberek szintet léptek.
Kezdjük a kifejezéssel: coworkation. Ez a coworking és a vakáció szóösszetétele. A coworking az, amikor külön-külön munkákat végző szabadúszó irodisták közös légtérben dolgoznak, inspirációt merítve egymás szárnyaló gondolataiból és számítógépeinek bámulásából.
Ennek a következő szinte a coworkation, amikor a fehér ember felismeri, hogy a gyors internet és a lassan lemerülő számítógép korában mindezt akár a meleg trópusokon is tehetné, ahelyett, hogy a gazdag, de sötét, hideg és nyirkos Európában tenné. Így került a coworkációról szóló cikk szerzője, Liza Jansen, az indonéziai Balin található Ubud coworkáció-központjába, Hubudba. Ubud–Hubud, érted! Bali egyébként egy sziget Jáva és Lombok között, ahová főleg azok az emberek utaznak el, akik úgy szeretnének az izgalmas trópusokon tenni-venni, hogy közben nem hagyják el biztonságos, nyugati életük kereteit.
Nekem egyébként semmi bajom a különféle életet élő emberekkel, mindenki azt csinál, amit akar, de amikor úgy kezdődött Jansen cikke, hogy 15 papucsos, bő gatyás, atlétatrikós ember lehuppan a babzsákokba, miközben majmok ugrálnak a rizsföld szélén, izgalmasan trópusi keretet adva reggeli értekezletüknek, akkor arra gondoltam először, hogy a kurva anyátokat, és ez a különös érzés a cikk során végig megmaradt. Sőt, fokozódott: a végére saját kezemmel szerettem volna megölni mindenkit, akinek ehhez köze van.
Ezek az arcok tehát lemennek Balira, ahol negyed-ötöd pénzből – ami persze a helyiek büdzséjének még mindig sokszorosa – elvannak, időnként kirándulgatnak, szakértelmüket barterezgetik egymás startupocskáinak, gondosan menedzselik a számítógép előtt töltött időt, hiszen utána nem a sötét, hideg és nyirkos Nyugat-Európa várja őket, hanem a balzsamos Bali, egy üveg Bintang sör, egy kis szörfözés, jóga, ilyesmi. Mindenki elég innovatív és produktív. Jansen csoportjában volt egy életstílus-tanácsadó is. A program részeként az emberek idejük 25%-ban helyi közösségi projektben segítenek, ha épp nem lusták ehhez, és csak csillelnek, hiszen a harmadik világban élő emberek közismerten nyálcsorgató idióták, akik mennének vissza a fára huhogni, ha nem segítene nekik néhány spórolási szándékkal érkező fehér ember, akik semmit nem tudnak az életükről.
Bali mellett a vietnámi Đà Nẵng és a thaiföldi Chiang Mai is kínál hasonlókat. Még mindig itt rohadsz Magyarországon? Lol! #officeinaricepaddy
Ehhez a poszthoz elolvastam még egyszer a cikket, és még jobban a saját kezemmel szeretnék megölni mindenkit, akinek ehhez köze van, mint amikor először olvastam, pedig már akkor is a saját kezemmel szerettem volna megölni mindenkit, akinek ehhez köze van.
Fotó: Liza Jansen (feltétlenül kattints át és nézd meg a többit is)