Orbán Viktor szerint minden újságíró potenciális maffiózó. Probléma-e, hogy a magyar miniszterelnök azért vetné alá kötelező drogtesztnek a magyar újságírókat, „hogy látni lehessen, kire lehet számítani a drogmaffia elleni harcban”?
Orbán Viktor szerint minden újságíró potenciális maffiózó. Probléma-e, hogy a magyar miniszterelnök azért vetné alá kötelező drogtesztnek a magyar újságírókat, "hogy látni lehessen, kire lehet számítani a drogmaffia elleni harcban"?
Nem!
Én például nagyon szívesen egyeztetnék erről a maffiakérdésről a miniszterelnök úrral, mert igazából már nekem kellemetlen, amikor a reggeli szerkesztőségi értekezleten több a véres lófej, mint a hadra fogható riporter. Az albánok 25 százalékai nem fogják megírni a cikket, ahogy régi pesti drogszerkesztőmondás tartja, ezt jól látja a miniszterelnök úr. A helyszínre pedig kapásból van két javaslatom:
- vagy legyen az a Dorottya utcai épület, amit a kormányszóvivő sógora által vezetett luxemburgi cég vehetett meg nyomott áron a Fidesz frakcióvezetője által vezetett belvárosi önkormányzattól, hogy ott Giró-Szász Andrással közösen 3 milliárdból szállodát építsen
- vagy legyen abban a kiskörúti üzlethelyiségben, amit a Fidesz frakcióvezetője és helyettese irányításával a belváros önkormányzat mélyen ár alatt adott el Portik Tamás maffiózó volt élettársának – aki az ön legfőbb tanácsadója, Habony Árpád nagybátyjának exfelesége –, hogy a vevő pár hónapon belül 50 millót keressen az akkor már piaci áron továbbadott bolthelyiséggel.
(Kedves miniszterelnök úr, már a reménybeli találkozónk előtt, ezúton szeretném megköszönni, hogy 11 és 12 éves gyermekeimnek, akik a koruk miatt sajnos nem tapasztalhatták meg a Rákosi-korszak sztálinizmusát, ilyen pöpec élő bemutatót tart abból, milyen az, amikor az államhatalom önkényesen kiválasztott társadalmi csoportokat a legdurvább bűnökkel bélyegez meg és gyaláz nagy nyilvánosság előtt. Én személy szerint semmi hősit vagy nemest nem találtam eddig az újságírásban, romantikusat végképp nem, de most örülök, hogy virtuálisan ott érezhetem magam a kulákok, a polgári értelmiségiek, a régi arisztokraták mellett a vádlottak padján.
Drága miniszterelnök úr, én egyébként pontosan tudom, hogy ön ezeket a borzasztóan vicces szavakat csak azért mondta el, hogy az említett Habony Árpád kommunikációs taktikájának megfelelően életben tartsa a drotesztügyet, tiltakozásokat kiprovokálva, hogy a joggal tiltakozókat aztán a drog támogatóiként bélyegezhesse meg. Azt is tudom, hogy elvileg már azzal is besétáltam a Habony-utcába – valahol ott van a Rogán;Csipak-féle Fashion Street közelében, ugye? –, hogy egyáltalán reagálok az ön szavaira.
Én azonban tipikus magyar újságíróként ma már annyi drogot adtam-vettem, hogy így 11 óra tájban ezt is megtehetem, albán, vietnami és afgán szüleim ugyanis már át is utalták a mai támogatást. Annyival talán nem tudtak megtolni, mint Szijjártó Pétert és Rogán Antalt az ő szüleik, de egy ilyen levél megírására azért futja belőle.)