Két kérdésról szólt az idei Budapest Pride: 1.) jó dolog-e, ha egy melegfelvonuláson annyira módjával buzulnak, hogy az már az angol királyi családban is elmenne. 2.) Hogy lehet akkora féreg a rendőrség, hogy a megvert áldozatokat igazoltatja, az egyenruhás, verekedő neonácikat meg futni hagyja?
Az elsőre az a válaszom, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, hogy jó taktika-e azt sugallni a felvonulással, hogy "melegnek lenni tök olyan, mint heterónak" ahelyett, hogy mondjuk őrült nagy extrém buli lenne az egész azzal a jelszóval, hogy "bárki lehet bármilyen, ha jól esik neki". A partvonalról nézve persze a második verzió sokkal szórakoztatóbb lenne.
Az meg igazán nyomasztó, hogy 2013-ban még mindig olyan a magyar rendőrség, hogy a megvert áldozatokat igazoltatja, nem pedig az egyenruhás, verekedő neonácikat. Nyomasztó, de nem meglepő. Könnyű rámondani, hogy ilyen a Fidesz-rendőrség, nemhogy nem védte meg a Budapest Prideról távozó polgárokat, de miheztartás végett direkt azokat vegzálta, akiket összevertek.
Könnyű, de nem feltétlenül igazságos. Az nem kérdés, hogy a rendőrség hozzáállása gusztustalan, és arról árulkodik, hogy halvány fogalmuk sincs, mi lenne egy európai értelemben vett rendőrség szerepe akkor, amikor egy engedélyezett melegfelvonulás résztvevőire szervezett gyűlölködők támadnak. De a magyar rendőrség sajnos Fidesztól függetlenül pont ilyen volt már a Kádár-rendszer vége felé is, amikorról az első emlékeim származnak, és ilyen volt az összes kormány alatt. Ettől persze az aktuális kormánynak is kötelessége lett volna beleverni a rendőrök fejébe a kulturált viselkedés szabályait, de Pintér Sándortól ilyesmit talán még Szijjártó Péter sem várna el.
Magyarországon egy csomó minden változik, de a legrosszabb dolgok fura mód általában nem.