Pár napja botlottam bele az interneten az Egg Bruleé nevű, meglehetősen bizarrnak tűnő ételbe. Imádom a tojást, és még jobban imádom a hülye ételeket, ráadásul ennek az elkészítése és nevetségesen egyszerűnek tűnt, úgyhogy úgy döntöttem, kipróbálom. Óriásit csalódtam.
Az nem kifejezés, hogy nem vagyok egy konyhatündér, de egy lágytojás elkészítése, aztán sóval és cukorral való behintése még nekem is simán menne. A cukor megfáklyázása már kicsit izgalmasabb lett volna, de végül szerencsére nem én bénáztam vele. A fenti videót ugyanis megmutattam az egyik barátomnak, Nábelek Zsófinak, aki nem csak profi cukrász a MÁKban, hanem a Dining Guide újságírója is, úgyhogy sokkal képzettebb karamellizási és gasztronómiai téren, mint én.
Ráadásul alapból úgy reagált a receptre, hogy FÚJ, de ez nagyon fúj, meg full undi, úgyhogy biztos voltam benne, sokkal izgalmasabb véleményt tud alkotni majd róla, mint én. Számomra a csúcsgasztro és a furcsa, bizarr – szakértők szerint gyakran undorító – ételek közötti határ szürkezóna, ugyanúgy felvont szemöldökkel fogadom a kókuszos zöldborsó- a tokaji aszús libamáj- és a paradicsomfagylaltot, mint a karamellizált tojást, vagy bármi mást.
A receptet nem írom le külön, az étel megalkotója, az Eggslut – mennyire jó név – étterem vezetője úgyis elmagyarázza a pofonegyszerű folyamatot a fenti videóban, nekünk is kábé 6 perc volt elkészíteni az egészet, ebből 5 azzal telt, hogy főtt a tojás.
Igazából nem is tudom, hogy mire számítottam. Az eredeti videóban olyan lelkesek a szereplők, hogy akkor azt gondoltam, ez tényleg valami nagyon őrült, de jó dolog lehet, aztán Zsófi kezdeti reakciói után azt, hogy őrült, de szar. Ráadásul előbb ő kóstoltam meg a tojást, és a fintorai csak ráerősítettek erre a gonolatra. Aztán én is megkóstoltam, és óriásit csalódtam, mert a rántotta –a láng kicsit megsütötte a tojást – és dobostető szagú ételnek pont olyan íze volt, mintha ebből a kettőből kaptam volna be egyszerre egy-egy falatot, csak a karamellt épp alig lehet érezni. De egyátalán nem volt undorító vagy megrázó az élmény, viszont a legkevésbé különleges sem, úgyhogy nem tervezem, hogy a jövőben még egyszer egg bruleét fogyasszak.
Zsófi sem, aki azt is leírta, szerinte miért nem működik a dolog:
Szóval cukros főtt tojást mégis ki akar enni? Az, aki a bacont juharszirupba mártogatja és palacsintát eszik hozzá.
A só és a cukor együttese alapvetően tök jó dolog, még a szalonnánál el is tudom képzelni, hogy működik. De a tojásnak, ráadásul a lágy sárgájú főtt tojásnak és a cukornak nincs értelme – érzékeny dolgok, mert ami működik egy krémben, egy piskótában, egy habban, az nem biztos, hogy egy rántottánál is rendben van. Ennétek édes rántottát? Én biztos nem.
És akkor félbevágtam, megsóztam, megcukroztam és sárkányoztam, közben azt kérdeztem, hogy miért, nem akarom. Tényleg olyan, mint a doboscukor a főtt tojáson. Lehet fine diningolni, hogy a roppanós textúra milyen jól kiegészíti a lágy, krémes sárgáját, amit ellensúlyoz a finom só, de minek. Nem annyira rossz, hogy kiköpjem, csak értetlenül forgattam a számban a két eltévedt valamit, aminek ebben a környezetben nagyon nincs köze egymáshoz. Egyszerűen rohadtul nem finom.
Ezek után nyilván a juharszirupba mártott szalonnás palacsinta a következő, amit ki akarok próbálni.