Tigris tank? Megeszi a rozsda. Ez a sasos-angyalos izé? Gyáva és unalmas. Magyarország német megszállása ennél sokkal érdekesebb és vérfagyasztóbb téma. Emlékezzünk meg róla érdekes és vérfagyasztó emlékművel.
Tigris tank? Megeszi a rozsda. Ez a sasos-angyalos izé? Gyáva és unalmas. Magyarország német megszállása ennél sokkal érdekesebb és vérfagyasztóbb téma. Emlékezzünk meg róla érdekes és vérfagyasztó emlékművel.
A következő eseménynek állítunk emléket: Magyarország a harmincas években szerelembe esett egy vérszomjas birodalommal. Amikor a vérszomjassága mellett ostoba és rövidlátó, ostobasága és rövidlátása miatt kapkodni kényszerülő birodalomnak a kézfogás és az alkalmi smár hirtelen kevésnek bizonyult, magáévá tette Magyarországot. Olyan nagyon nem kellett lerángatnia a bugyit. Nem sokkal utána hazánkba látogatott Adolf Eichmann német tömeggyilkos, aki 1944 áprilisa és júliusa között közel félmillió olyan magyar ember meggyilkolását szervezte meg, akik vérszomjas birodalmának törvényei szerint zsidónak minősültek. Pazar eredményeit a tömeggyilkosságban ötven évvel később sikerült csak felülmúlnia Théoneste Bagosora ruandai gyilkosainak, akik szintén április és július között egymillió embert gyilkoltak meg.
Nem egy vidám történet. Az lett a vége, hogy Magyarországon lényegében nem maradtak Budapesten kívül zsidók. Mára ez a népcsoport vidékről nézve egzotikus, külföldi, gyanús kultúra, akiket csak a fővárosba vagy külföldre látogatva lehet megismerni.
De előtte nem így volt ám. Elég csak bóklászni a magyar vidék kisebb-nagyobb települései közt és megkeresni a temetők elhagyatott részeit, a sírköveket, melyeken 1944-ben véget ért az időszámítás. A Magyarország lakosságának 5%-át adó zsidóság szanaszét élt az országban, Munkácstól Hercegszántóig, Mezőberénytől Sopronig. Arra, hogy ezeken a helyeken zsidók éltek, már csak a legöregebbek emlékeznek, vagy ők se, ha ők meghalnak, az egész absztrakt régmúlt lesz, még neutronbomba se kellett hozzá.
Itt jönne képbe az emlékmű, ha már minden áron emlékművet kell állítani. Ne a Szabadság téren legyen Budapesten. Ez nem egy ilyen budapesti dolog – sőt! –, ebben a buliban mindenki benne volt, Eichmann kis csapatának egy ország segített. Sokan csináltuk, emlékműből is legyen jó sok.
Mostanában nagy divatja van elenyészően kevés ember által ismert betűkkel írt helységnévtáblákat tűzni Magyarország településeinek határaira. Ahol egy ilyen elfér, elfér kettő is. Magyarország német megszállásának emlékművei helységnévtáblák legyenek minden olyan falu és város határában, ahol az összes zsidót megölték. Héber betűkkel. Persze, a magyarországi zsidók nem héberül, hanem jiddisül és magyarul beszéltek és írtak, de egy emlékmű lehet ennyire absztrakt. A legtöbb ember úgy se tudná elolvasni, ahogy a rovástáblákat sem.
És még az ember is megvan, akire rá lehetne bízni a projektet.
A címlapkép az Adolf Eichmannt alakító Stanley Tuccit ábrázolja Az összeesküvés című filmből