Sokkoló látvány fogadja a Népsziget rajongóit, ahogy a félszigetre befelé jövet átbújnak a vasúti híd alatt. Szinte az összes hatalmas fát kivágták a híres kecskés ember óriási telkéről.
A telek, ahol kecskék, kutyák, japántyúkok, és beszélő papgájok csordái élnek Jánossal és feleségével, igazából vízügyi létesítmény, a MÁV-nak van rajta egy spéci dunai kútja, ami egy pályaudvarra viszi a vizet egy saját csővezetéken. János, a Kecskés Ember, aki horgászboltot is üzemeltet és kecskesajtot is gyárt a Noé bárkájára hajazó területen, elsősorban ezt a kutat őrzi és kezeli. A kecskék is úgy kerültek oda, hogy a telken annyira sűrű bozót nőtt, amit a MÁV kertészei sem tudtak kivágni, márpedig a létesítmények miatt mindennek megközelíthetőnek kellett lennie, ezért János kitalálta, hogy pár kecske talán ügyesebben kezeli a dzsumbujt. A dolog annyira bejött, hogy a hely ma már az alkalmi kertésznek bevetett kecskék utódairól híres.
A fákat azért vágták ki, mert részben a terület feltöltése miatt, részben ki tudja, miért, jelentős részük kiszáradt és életveszélyessé vált. De sajnos visszaütött az, hogy a törvény néhány állami szervezetnek lehetőséget ad arra, hogy saját mérlegelés alapján, a szokásos engedélyek beszerzése nélkül fákat vágjon ki. A tuskókat és a még ott heverő fákat elnézve ugyanis teljesen egészséges, hatalmas fák is áldozatul estek az akcióban.
A többi mellett kivágták a Kecskés Ember háza melletti kis tavacska közepéből romantikusan meredező fákat is. Ezek speciel tényleg ki voltak száradva. De Jánoson nem lehet ilyen könnyen kifogni. A vízből éppen hogycsak kiálló tuskókra cserepes növényeket rakott, így a tó továbbra is klasszul néz ki, az árvíz ráadásul ismeretelen, hatalmas halakat hozott bele.