Hogy utastársamat és egyben gyerekkori jóbarátomat idézzem: “a legjobb értelemben vett szürrealizmus”. Hogy magamat: “a legjobb értelemben vett örkényi groteszk”.
Felszereltség: van például asztal. Asztal! Milyen másik metrón van asztal?
Sebesség: nem egy speedboat, de a metró sem speedmetró.
Természeti elemek: ha füstölne, van víz: 1 pont. Ha kilyukadna, szintén van víz: mínusz 1 pont.
Rendelkezésre állás: tudom is én, épp indult pár percen belül, talán 15 perces a követés, nappal jár, a teszt során nem füstölt, csak kipufogott.
Biztonság: nem lehet beesni a sínek közé. Van viszont víz, ha még nem mondtam volna.
Ár: normál bérlettel igénybe vehető, elvégre metrót pótol.
Utastájékoztatás: meg lehet találni – ott van a vízen.
Praktikum: elhanyagolható.
Geg-faktor: végtelen.
Utazási élmény: húbazmeg, az oké, hogy ilyen hullafáradtan azt sem gondoltam, hogy ma gokartozunk, de hogy METRÓPÓTLÓ HAJÓ???
Üde színfolt, kellemes meglepetés, nehéz legalább egy félmosoly nélkül megúszni, bármennyire is egy hatékony tömegközlekedéshez nem méltó megoldásnak tűnik. Hiszen hatékonyságot nem csak pénzben és időben mérhetünk. Ha legközelebb tűzoltókat látok a mozgólépcsőnél, amennyiben épp nem az életemért futok, biztosan gondolni fogok a metrópótló hajóra. Szívemben örök helyet kapott.
Konc selfhelp-tipp: ha még nem próbáltad, útba esik, és van rá időd, feltétlenül javasolt, kiemelten ajánlott.
A tesztet a BKK nem támogatta.
