Kalózos Cubanero Fuerte kubai világossal és egy vörös csillagos Rogue Mocha Porter amerikai félbarnával. Annak örömére, hogy néhány évtized késéssel végre vége ennek a hidegháborús hülyeségnek. Mit tud a kubai forradalommal szemben az amerikai sörforradalom?
Elég vicces, hogy Barack Obamával a Castro fivérek közül pont Raúl fogott végül kezet, mert Fidellel ellentétben ő tényleg komolyan vette a kubai forradalomban a kommunizmust. Az országot 1959 és 2008 között vezető Fidel annyira volt csak kommunista, mint a jelenlegi kínai vezetés: egyszerűen ott és akkor ez szolgálta az érdekeit, a hatvanas évek elején jó ötletnek tűnt Kubát Amerikával szemben a Szovjetunióhoz drótozni. A fene se gondolta volna, hogy rendszere évtizedekkel fogja túlélni magát a vontatóhajót is.
Mint ahogy talán azt sem gondolta volna ez a két ravasz fiatalember, hogy tizenegy amerikai elnök hivatali idejével később még mindig ők lesznek Kuba főnökei. Forradalmukat Eisenhower elnöksége végén vívták, a győzelem után amerikai körutat is tettek. Ilyenből aztán nem lett több, miután nyíltan kommunisták lettek, pláne azután, hogy – már Kennedy elnöksége alatt – elkezdtek szovjet atombombák áramlani az Amerika szomszédságában fekvő szigetre. Nyolc további amerikai elnök töltötte ki többé-kevésbé hivatali idejét – Johnson, Nixon, Ford, Carter, Reagan, id. Bush, Clinton, ifj. Bush –, míg az Eisenhower utáni tizedik elnök, Obama végül megint találkozott egy Castróval, Raúllal, akivel szombaton fogott kezet Panamában.
Valószínűleg azt sem gondolta volna senki a kubai forradalom idején, hogy Amerikában egyszer sörforradalom lesz. Az ipari sörgyártás addigra teljesen megette az amerikai sört, ami egyenlővé vált a vízízű, alacsony alkoholtartalmú ócskasággal. A hetvenes évek közepén indult el az a folyamat, ami mára jóval túlhaladta Amerika határait: a mind az ipari sörre, mint az európai hagyományokra fittyet hányó kisüzemi, kísérletező sörfőzés. Azóta főzdék százai főznek jobbnál jobb söröket Amerika-szerte, köztük a koccintáshoz használt Mocha Portert készítő, Oregon állambeli Rogue is.
Ezt a kört Amerika nyerte. A Rogue illatos, testes portere finomabb sör, mint a cukorral készült, édeskés Cubanero Fuerte. Persze lehet, hogy egy kubai tengerparton henyélve utóbbi esne jobban, legalábbis azokban a percekben, amíg valaki nem kerít egy új üveg rumot. Sajnos soha nem jártam még Kubában, és ebben a furcsa Kubában, ami Castróék alatt lett, már nem is fogok. Azt pedig egyelőre senki nem tudja, hogy az 1961 után lassan újranyíló havannai és washingtoni nagykövetségeken túl milyen kapcsolata lesz még a két országnak.