Kudarcba fulladtam Vlagyimir Vlagyimirovicsnál, de úgysem ő a király

Pedig rászántam az egész délutánomat, az estémet is, aztán mikor eljött az ideje, a lábai elé heveredtem, és olyan odaadóan figyeltem minden mozdulatát-szemvillanását, mint a sicc. Mégse tudok róla sokkal többet, mint azelőtt. Csak tán annyit, hogy egy izgő-mozgó ember!

1.

Egyszer régen, még katona koromban elhajtott a minszki laktanyánk előtt Ahromejev marsall, a szovjet honvédelmi miniszter. Lehetett tudni, hogy jönni fog, nekünk szerencsénk is volt, mert pont a kapusok kis kulipintyójának a tetejét szigeteltük-kátrányoztuk, ezért egészen közelről tekinthettük meg a konvojt. Ahromejev marsallból sajnos nem láttunk semmit, de a fekete ZIL 114-ese igazán vagányul nézett ki. Később aztán eltörpült az élmény, különösen azután, hogy 1991-ben egészen véletlenül megfigyelhettem a Bajcsyn II. János Pált, amint elrobog előttem a legendás pápamobilban.

Ezzel együtt mindig is szerettem volna valóban közelről megfigyelni egy rendes szovjet orosz vezetőt. Tavaly kis híján megvolt, a májusi minszki vb-döntőn egy légtérben tartózkodtunk Vlagyimir Vlagyimiroviccsal két és fél órán át – bónuszként megkaptam Alekszandr Lukasenkót is –, de azért elég messze ült tőlem a pasas. Eléggé elképesztő volt akkor, hogy milyen hihetetlen ováció fogadta, amikor be- és megmutatták a szpíkerek és a kivetítők.

Mindegy, a lényeg, hogy most, amikor kiderült, hogy a Cink is be tud menni a parlamenti sajttájra, lecsaptam a lehetőségre, mielőtt Szily riporter előzhetett volna. Most jól megfigyelem, mondtam magamban, mekkora az a híres karizma, meg hogy látszik-e az Asperger-szidróma – vagy mi a tököm – és a 200 milliárd dolláros vagyon. Na és hogy milyen is a barátság a két jóember – Viktor és Vlagyimir – között, van-e megértés, szeretet, harmónia.

2.

Este hat-hét magasságában ehhez képest már bántam az egészet, mint a kutya, amelyik kurva sokat kölykedzett. Úgy éreztem, jobban tettem volna, hogy ha hagyom – mit hagyom, összes erőmmel segítem! –, hogy Szily írjon összehasonlító elemzést a német kancellárról és az orosz elnökről. Hogy a tízperces sétát a Parlamentig, azaz a sajtó munkatársainak találkahelyéig fél óra alatt bírtam csak megtenni a lezárások miatt, az még hagyján, két dolog miatt viszont már az érkezésem pillanatában búbánatos lettem.

Először az derült ki, hogy két perccel csúsztam le csupán a Femen-aktivista akciójáról, másodszor az, hogy egy órát tolódik az egész program. Később szállt le az elnöki különgép, ez van. Kezdődhetett az ácsorgás, a fagyoskodás, és tartott is jó sokáig. Majd amikor bejutottunk az Országházba mégis, új lendületet vett a toporgás. Hiába érkezett meg Vlagyimir Vlagyimirovics már negyed ötkor, az államférfiak olyan jól érezhették magukat egymás közt, hogy előbb arról jött hír, csak háromnegyed hétkor jelennek meg előttünk, majd ezt is módosították háromnegyed nyolcra. Ez összesen tehát bő négyórás várakozást jelentett, amitől bizonyos értelemben már-már fiatalnak éreztem magam megint.

Fel is idéztem egy remek élményemet parlamenti tudósító koromból. Azt, amikor Orbán Viktor 1998-ban titkos koalíciós tárgyalásokat művelt Torgyán József leányfalui házában, családi ebéd keretében. Senki sem tudott róla, hogy ez lesz, csak hírlapos rovatvezetőmhöz esett be az info valahogy. Odamentem egy fotóssal, és vártunk. Egy órát, kettőt, hármat, négyet. Közben sok más újságnál dolgozó kolléga hívott, kiszivárgott, hogy van valami, de nem tudták, hol. Persze nem vettem fel, szenyó módon. Az idő telt, a nap sütött, mint a disznó. Aztán egyszer csak – órák múltán – valóságos karaván bukkant fel az úton. A komplett magyar politikai sajtó. Engem gyorsan kiközösítettek, hamarjában felsorakoztak, tíz perccel később nyílt a kapu, és Orbán Viktor a gondosan felhúzott ablakok mögött elhajtott a nyavalyába.

3.

Most az volt a különbség, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics – a megbeszélést és a háromfogásos vacsorát követően – nem hajtott el a nyavalyába, hanem Viktor Győzovics társaságában megjelent a Parlament delegációs termében, megálltak egymás mellett, előbb halálkomoly pofával, de egykettőre feloldódtak, és trécselve figyelték, ahogy minisztereik és miniszter-helyetteseik különböző egyezményeket írnak alá. Magyar részről Balog Zoltán emberminiszter 3-2-re legyőzte Szijjártó Péter kükümminisztert, mármint előbbi annyi, utóbbi meg ennyi dokumentumot látott el kézjegyével.

Ekkor mi már ott hevertünk a nagy emberek lábai előtt, hiszen a székeket mind elfoglalták az oroszok – ők korábban bejutottak –, a kamerások mögött meg semmit sem lehetett volna látni. Szerencse, hogy hagyták, hogy bebújjunk a kis kordon – vagy mi is az – alá Ács 444 Danival. Gondoljatok bele, két méter sem volt a következő fél órában a távolság Vlagyimir Vlagyimirovics és Albert Zoltánovics között! Rá se rántottam, hogy zsibbad a fenekem.

Na de mire volt ez jó? Ahogy írom is a címben, szinte semmire. Ennyi, amit megállapíthattam: Vlagyimir Vlagyimirovics egy csekély méretű ember, nemcsak vertikálisan, horizontálisan is. Viktor Győzovics, aki maga sem óriás, nemcsak magasabb pár centivel, de vállasabb és pohosabb is. Ezenfelül – erotikus álmok és ábrándok ide vagy oda – én pl. nem éreztem semmi szexuális kisugárzást és extramasszív karizmát. Mondjuk ki: egy idősödő férfi álldogált ott, aki ugyan bizonytalannak sem látszott, de annyira nagy királynak sem, amennyire feltételezni szokták róla. Még az is volt, hogy miközben Orbán Viktor beszédéről nagyon is egyértelmű volt, hogy jól meg van szerkesztve és ki van patikamérlegezve, addig Vlagyimir Putyin minden retorikai teljesítmény nélkül elhadart egy csomó nem különösebben érdekes adatot.

De ami a leginkább meglepett: azt vártam, hogy így katonásan fog állni, délcegen, mint a cövek, orcáján az erős férfiak mindent tudó félmosolyával. Na ehelyett amikor nem ő beszélt, folyton izgett-mozgott, lábilag is, felsőtestileg is, plusz nyeldekelt és krákogott, és járatta a pillantását összevissza. Nem ezt vártam tőle!

4.

Írjak valamit arról is, amit mondtak? Nem tudom, ezeket úgyis elolvassátok máshol. Oké, néhány szót arról a pár dologról, amire magam is felkaptam a fejemet.

Volt tehát a gáz. Az egyik, hogy az új gázmegállapodás marha jó lesz nekünk, mert azt nem kell kifizetni, amit nem használtunk fel, illetve fel lehet használni, és lehet érte fizetni később. A másik a déli áramlatos rész. Az orosz sajtó nem sok komoly beharangozót írt a látogatásról, de amit igen, az kb. a török áramlatról szólt. Úgy néz ki, hogy ebben nekünk is lesz szerepünk, és áramoltathatunk majd talán a görögökkel, a macedónokkal és a szerbekkel közösen. Azazhogy szeretnénk áramoltatni. Oroszország nélkül nincs energiabiztonság Európában, mondta Orbán Viktor. Oroszország nélkül béke és fejlődés sincs Európában, mondta Orbán Viktor. Nincs válasz a konfliktusokra Oroszország ellenében, válaszokat csak vele együttműködve lehet megfogalmazni, mondta Orbán Viktor. Vlagyimir Putyin meg egyetértett mindezzel.

Egy érdekes volt még. Amikor valaki azt kérdezte, ha nem sikerül tartani és továbbvinni a tűzszünetet Kelet-Ukrajnában, és az amerikaiak elkezdenek fegyvert szállítani, akkor mi lesz, arra Putyin azt mondta, azok a fegyverek rég ott vannak. És hozzátette: fegyverekkel azt a háborút nem fogja megnyerni senki, azért sem, mert az ukrán katonáknak semmi kedvük harcolni, a lázadók viszont a házukat és a családjukat védik. Ami Debalcevót illeti: Vlagyimir Vlagyimirovics érti, hogy nem jó vereséget szenvedni, de csak egy megoldás van, az, ha a hadsereg leteszi ott a fegyvert, és békében elvonul magának.

5.

Orbán Viktor látja a különbséget a Putyin előtti és a Putyin alatti Oroszország között, és egyértelműnek tűnt, melyik modellt tartja jobbnak. Orbán Viktor úgy tudja, amit Oroszország valaha is ígért Magyarországnak, azt mindig betartotta. Ez Magyarországnak jó. Egy szó, mint száz: Oroszország és Magyarország haverok. Mondom, tényleg érdekes volt figyelni, ahogy abban a pár percben, amíg a miniszterek aláírosgattak, milyen kedélyesen kvaterkázott mögöttük a két jóember. Az egyikük sokkal többet mosolygott és heherészett, de ez így van rendjén, az erőviszonyok miatt is. Hogy mi sül ki ebből hosszú távon? Azt ebben a pillanatban senki sem tudhatja. Én úgy sejtem, minden attól függ, hogy ezt a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő eurázsiai térség című dolgot komolyan gondolja-e bárki is. És a bárki alatt most nemcsak Putyint és Orbán értem. Hanem például a földrajzi Európa legerősebb emberét is. Akit nem úgy hívnak, hogy Vlagyimir Putyin, hanem úgy – ez ma estétől teljesen egyértelmű számomra –, hogy Angela Merkel. Nem mondom, érdekes egy hely ez a kontinens!

[gifek: Nagy Attila/Cink]