Történt ma velem egy, s más, és nagy része jobban befolyásolja talán az életemet, mint az, hogy kicsit kiakadtam a lakásfitnesz kifejezésen, de, ha valami a mai események közül posztra érdemes, mégiscsak ez a kiakadásom. Aztán persze majd meglátjuk.
Azon nyomban pontosítással folytatom a megkezdett szöveget, mert talán a teljes szókapcsolat együtt hatott rám szinte letaglózó erővel: lakásfitnesz stúdió – mondta hangosan a szórólap.
Koromnál fogva erről rögvest forogtak is már lelki szemeim előtt a VHS-filmkockák, amelyeken egyrészt Béres Alexandra tornászkodik, másrészt vele szemben lakások próbálják imitálni mozdulatait. Aztán persze megbékéltem azzal, hogy itt valami egészen másról van szó. Rendben, nem a lakások fitneszelnek, hanem bennük végződik az egészségserkentő tevékenység. De akkor miért stúdió? Nem elég annyi, hogy lakás?
Fitneszlakás, mondjuk. Aztán jobban belegondoltam, hogy a stúdió szónak többletjelentése van. Meglehet, túlmagyarázza a magyarázandót, hiszen bárminemű testedzés eleve feltételezi az ahhoz éppen szükséges eszközök meglétét is, de azért na, megbocsátható, hogy a stúdió megnevezés erre mintegy megerősítésként utal. És egyébként is, a fitneszlakás az a lakás, amelyben kialakításra került egy lakásfitnesz stúdió, tehát egyik kifejezés sem teljesen mellőzhető.
Szóval ma egyrészt megismertem egy új kifejezést, fel is bosszantottam rajta magam, majd semmi jónak elrontójaként el is fogadtam.
De, hogy mégis mi a fánkevő fakanál az a lakásfitnesz stúdió?
Rövid Google-keresés után úgy érzem, hogy nem szeretném tudni.
És, hogy milyen egy fánkevő fakanál?
Ma az sem fog kiderülni.