Nagy Kriszta egy alkalommal bemutatta a Kiscelli Múzeumban azokat a képeket, amiket a múzeum nem hagyott kitenni a falra. Nem nagy meglepetés, hogy a legtöbbön pina és fasz van.
Tegnap délután a Kiscelli Múzeum kertjében vártuk, hogy megérkezzen Nagy Kriszta, de a helyszín alapján inkább azt vártam hogy valaki, hogy belovagol valaki zsakettben, mint hogy meghoz egy csomó cenzúrázott pornográf fotót. Miután a művész bejelentette, hogy egy alkalommal ki fogja állítani azokat a képeket, amiket a képtár nem hagyott kitenni a falra, egyenesen csendőröket vártam lóháton, akik gumibottal fogják majd leverni azokat, akik rá mernek nézni egy péniszre, gondoltam megérkezik egy államtitkár is, aki szerint az egész akkora fertő, hogy azonnal fel kell gyújtani egész Óbudát, hiszen ennyire közel a szent ünnepünkhöz nem lehet csak úgy nemi szerveket mutogatni egy tiszteletteljes művészeti helyen.
Ehhez képest olyan harmincan követtük Nagy Krisztát, amikor megérkezett a múzeum kertjébe pár fiatal segéddel és ?uestlove-osan egy fésűvel a hajában. A segédek kezébe adta a Mapplethorpe-sorozatának hat darab művét, amik egyenként 7-8 pici képből álltak, megkérte őket, hogy álljanak be azokra a helyekre, ahova eredetileg ki akarták függeszteni a fotókat, a harminc ember pedig türelmesen végignézte. Volt, aki mindent végigfotózott, volt, aki hümmögött.
És hogy mik voltak azok a művek, amiket nem engedtek kiállítani? Faszok és pinák. Nagy Kriszta ujjazza magát egy fürdőkádban. Nagy Kriszta feltehetőleg Kamondi Zoltán farkát majszolja, hiszen ő készítette a képeket. Nagy Kriszta megmutatja a pináját.
Persze, hogy az egész marketing volt. A Kiscelli Múzeum pár nappal meghosszabbította a tárlatot, úgyhogy még vasárnapig meg lehet nézni. Az esemény pedig hivatalosan a kiállításból készült album bemutatója volt, amit éppen aznap akciósan lehetett megvenni 2000 forintért. Az albumban szerepelnek azok a képek is, amik nem kerültek ki a falra.
Nem, ettől még egyáltalán nem gondolom úgy, hogy az egész cenzúra ügye azért volt, mert Nagy Kriszta hájpot akart gerjeszteni maga körül. A kiállítás ezek nélkül is jó, főleg az a képsorozat erős, amin a saját sérüléseinek és sebeinek történetét rajzolta meg. Ez elé ült le a végén a művésznő, Oltai Kata kurátor és a múzeumtól két ember, hogy nekikezdjenek egy moderált vitának a kiállításról. Senkinek sem volt kérdése.
Illetve nekem lett volna egy, de az sem a művésznek, hanem a közönségbe megérkező Geszti Péternek, aki feleségével és két pici gyerekével jött pöcörőket nézni egy kazamatába, de aztán gyorsabban elviharzott a végén, mint egy szélsőjobboldali érdekvédő.
A katalógus egyébként tényleg szép volt, de amellett belenéztem a kiállítás vendégkönyvébe is.
Képek: Klág Dávid / cink.hu