Tudtátok egyáltalán, hogy van egy ilyen létesítmény? Az a beceneve, hogy Doomsday Seed Vault, és közel egymillió növény magvait tárolják itt.
Tudtátok egyáltalán, hogy van egy ilyen létesítmény? Az a beceneve, hogy Doomsday Seed Vault, és közel egymillió növény magvait tárolják itt.
A Spitzbergák – norvég nevén Svalbard – egy Norvégiához tartozó szigetcsoport a Jeges-tengeren, 2004-es adatok szerint kb. 2700 ember él rajta. Itt található a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker, ahol 820 619 növény magvait tárolják, arra az esetre, ha valamilyen katasztrófa miatt – pl. globális felmelegedés, járványok vagy nukleáris apokalipszis – kihalnának. A világon még kb. 1300 magbank működik, a svalbardi készleteit csak végső esetben használnák fel, amikor a többi valamilyen okból megsemmisült. A 120 méter hosszú létesítményt egy homokkő hegy alá építették, 2008-ban adták át, és a hűtéséhez helyben bányászott szén biztosítja az energiát.
Miért pont a Spitzbergák? A világ egyik legelhagyatottabb és legnehezebben megközelíthető része ez, egy politikailag stabil országhoz tartozik, ráadásul nemzetközi egyezmények tiltanak mindenféle katonai jelenlétet a szigetcsoporton. És marha hideg van, úgyhogy viszonylag könnyen fenn lehet tartani azt a –18 fokos hőmérsékletet, amelyen a magokat őrzik, így évszázadokig is megmaradhatnak.
A világító installáció a bejárat felett és az épület tetején egy műalkotás, Dyveke Sanne készítette. A rozsdamentes acélszerkezet a nyári hónapokban az aurora borealis fényét veri vissza, télen 200 üvegszálas kábel biztosítja a kék-türkiz-fehér fényeket.
Sokan megjegyzik, hogy a magát az őskorba visszarobbantó emberiség valószínűleg nem fog tudni eljutni a Spitzbergákra a magokért, de a bunkernek legalább annyira szimbolikus a szerepe, mint amennyire gyakorlati.