Na igen, a fenti szavakkal kezdve nem volt érdemes italt kérni Ibi nénitől. Esetleg kérek szépen egy…
És egyébként, ha nem vagyok éber, el is szégyellem magam, ha egy önérzetes vendéglátós verbálisan jól odaszúr nekem, hogy igen, és ugyan hol? Pedig.
Pedig meg vagyok győződve róla, hogy a lesz egyet nem kitaláltam, és nem más vevőktől, vendégektől, szülőktől, barátoktól és egyéb közvetlenebb környezetemtől tanultam, hanem.
Hanem minden bizonnyal bolti eladótól, pultostól, egy szóval olyantól, aki elvileg rögtön megsértődik egy lesz egyre.
Mert a lesz egy bántó, lealacsonyító, semmibe vevő és értelmetlen is. Hiszen mi az, hogy lesz egy? Csak úgy, a semmiből? És ki fog fizetni érte? Sőt, kinek kell? Hiszen még csak nem is kéne, vagy aggyá’ nekem, hanem lesz. Bele a semmibe. Vagy mondjuk valahol a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
Ja hogyne, szóval tanultam, attól, akitől a legkevésbé kellett volna, de nem a jól ismert és fentebb már ötször is leírt formájában, hanem úgy, hogy
És valahogy mégsem sértődtem meg, ahányszor kérdezték, pedig én voltam a vevő.
A Vevő.
A vevő ugye egyes helyeken és a marketingtankönyvekben szent, de legalábbis fontos. Lehetőleg nem közöljük vele, hogy bunkó, ha egyébként különösebben nem is az, elvégre ő is hányszor kérdezhette volna már, hogy.
Hogy mi lesz? Hol? Csak úgy a semmiből? És ki fog fizetni érte, kinek kell? Nem, köszönöm, nem kérek semmi mást, fizetni sem szeretnék, vásárolni sem, tartsák meg maguknak a bunkó paraszt árukészletüket!
…
Egy szó (vagy néhány) mint száz:
Ha nem itt, máshol.