A mai német–algériai meccs felvezetésének visszatérő eleme a bosszú 1982-ért. De mi is történt akkor pontosan? Ha tudod, akkor is érdemes megnézni ezt az összefoglalót.
A 82-es vébének az NSZK volt az egyik fő esélyese: megnyerték a 80-as Eb-t, olyan világsztárjaik voltak, mint Rummenigge, Förster vagy az öreg Paul Breitner, ehhez képest mindjárt az első meccsen kikaptak az ismeretlen Algériától.
A hatperces összefoglalót azért jó látni, mert nincs az az érzése az embernek, mint más, korabeli meccseknél – vézna, forrónadrágos, bajszos faszik vánszorognak tetűlassúsággal –, van tempó, érezhető a feszültség. Algéria olyan szélvészgyors kontrákat vezet, hogy azok ma is megállnák a helyüket.
A jobbhátvéd Merzekane élete meccsét játssza, két olyan szólója van, amilyet csak Maradonának szokás tulajdonítani, a németeknek meg semmi nem jön össze. Horst Hrubesch, a korszak legjobban fejelő csatára a kaput sem tudja eltalálni.
Kikapnak, de aztán a végén csak sikerült úgy alakítani, hogy az Ausztria elleni egy-nullás győzelem mindkét félnek pont megfelel, Algéria pedig hiába nyert két meccset (Chilét is legyőzték), nem jutott tovább a csoportból.
Most eljött a bosszú ideje, de erre egyrészt kevés az esély, másrészt még van pár óra, és lehet kicsit nosztalgiázni a 82-es vébéről, amely a modern kor legjobb világbajnoksága volt. A mostani se rossz, de azért attól még messze van.