Véleményposzt
Már nem fehérednek ki a bütykeim annyira, mikor Orbán óvodát látogat. Az állkapcsomon sem táncol a rágóizom, mikor Lóci óriás lesz.
Sok a munka mostanában, emiatt nem reagáltam azonnal. Szeretek dolgozni, saját döntésből lettem inkább rabszolga, mint alattvaló. Chuck írása derűs volt, friss és vidám. Ő abban az évben született, amikor Orbán elmondta beszédét a 301-es parcellában. Az azért valami. Irigylem az idealizmusát. Irigylem őt is, hogy őszinte legyek. Ebben a korban ezt így is kell, vagy sehogy. Az ifjukommunisták mostanában egyre szaporodó klónjainak hétköznapi házmesterkedésével ellentétben üdítő változatosságot nyújtott a hozzáállása.
Én a 70’-es években születtem, a nagy depresszió időszakában. Sok mindent máshogy látunk. Én még nyugati kocsinak hívom az autót, bár már nem csavarom a villanyt. A vezetési stílusunk is más. Az én korosztályom nyomta neki, mintha nem lenne holnap, nekünk az autó a személyes szabadság szimbóluma volt, nekik csak egy szimpla közlekedési eszköz a sok közül. Az én időmben a rossz tanuló volt a divat, az ő idejében pedig a kitűnő. Persze lassan már elfelejtjük, hogy igazából nem a butaságot díjaztuk gyerekként, hanem azt, aki fel mert lázadni a hatalom ellen. Mert akkor ehhez komoly bátorság kellett és mindig következményekkel járt. Általában egy rossz tanulmányi eredménnyel természetesen.
Huszonévesen nekem is háttal térdepelt az élet, ha jól emlékszem egészen 32 éves koromig nem kocogtatta meg a vállam, hogy csere van, kisbarátom. A legrosszabb időszakok huszonéves koromból egycsapásra a legszebb emlékeimmé változtak akkor.
Én azt gondolom, hogy az a dolog, ami valóban motiválta a mindenki által kritizált elképzelést, már meg is valósult. Pont úgy, ahogy előtte az internetadóval kapcsolatosan is. Mert nem az adó volt a terv és ebben az esetben sem a futbal kötelezővé tétele, hanem annak üzenete, hogy megtehetjük, ha akarjuk. Egy ütésre emelt kéz, aminek nem a sérülésokozás a valódi célja, hanem a félelemkeltés. Összerándultunk. Akkor is, most is. És bár Csülök, az osztály bikája egyszer sem vette el az uzsonnánkat, de mostantól a sarokban fogjuk megenni, amikor nem lát senki.
Én nem állítom, hogy ez az időszak olyan, mint a kommunizmus volt, még csak nem is diktatúra ez. Aki ilyet állít, az még nem töltött el egyetlen percet egyikben sem.
Akkor is volt választás. Ez a választási lehetőség az, ami ugyanaz maradt. És nem kosárlabda vagy foci a választás tárgya, hanem, hogy köcsögöm leszel-e, vagy csicskám.