Borókai Gábor volt kormányszóvivő a Heti Válaszban elérte mindennek a legalját. Miközben azon ujjong, hogy megverték az őt idegesítő Gulyás Mártont, Orbán Viktor csendőre arról értekezik, hogyan kell megverni a neveletlen gyereket. Te pártjelvényes Jézus Krisztus, ez aztán igazán ijesztő és gusztustalan!
Mindenkinek szíve joga rühellni Gulyás Mártont. Mindenkinek szíve joga azt kívánni, bárcsak jól pofán vágná végre valaki ezt az idegesítő fickót.
Ezt egész nyugodtan meg is lehet írni, hiszen bármit meg lehet írni.
Azt is megteheti az ember, hogy nemcsak elméletben tapsol Gulyás megverésének, hanem akkor ünnepli a dolgot nagy cikkben, amikor az a maga fizikai valójában meg is történt. De ha mindezt a saját, a disztingvált jobbos értelmiséghez szóló lapjában teszi az ember, azért számítson rá, hogy valaki el is olvassa. És megdöbben, mint én.
Általában nem várok sokat a sajtótól, a mostanában éppen homofóbiában utazó Heti Választól meg még kevesebbet. De Borókai Gábor első betűjétől az utolsóig undorító vezércikkét olvasva konkrétan borzongtam.
A cikk arról szól, hogy Gulyás mennyire megérdemelte a DK-s pofonokat. Hogy miért? Hát mert idegesíti Borókait, ezt a nemzeti-keresztény mintapolgárt, azzal hogy állandóan kekeckedik és beszól. És az ilyen tenyérbemászó, tiszteletlen alakokat meg kell verni. Mint a gyerekeket, és a túl nagy egóval rendelkező felnőtteket általában. Igen, jól érted. Egy magyar értelmiségi hetilap főszerkesztője azt ünnepli, hogy egy embert többet, együttes erővel megvertek, amiért egy traszparens felmutatásával kinyilvánította a politikai véleményét. És a cikk kétharmadában azt magyarázza, hogy milyen végtelenül idegesítők a Gulyás-féle, a tekintélyt nem tisztelő, leszólós-beszólós figurák.
Szerintem eddig nem sokan tettek olyan tiszta, világos, szikáran megfogalmazott köcsögségi alapvetést a magyar sajtóban, mint a kéjes álmaiban gyerekeket fegyelmező Borókai a következő bekezdésben:
Most ennyi történt csupán. Gulyással úgy bántak, mint egy neveletlen gyerekkel vagy egy elszabadult egóval szokás. Hogy tudja, hol a helye.
Én természetesen még Borókai Gábor gyerekének sem kívánom, hogy a papa tényleg azt tegye, amiről itt értekezik szegény. Sőt, neki a legkevésbé. Piarista diákként volt alkalmam megfigyelni a Borókai-féle gyűlölködő, bigott, álmaikban kegyetlenül erőszakos polgárokat, a gyerekverésről kéjjel előadő szerencsétleneket. Az ilyen szájkaratésok szerencsére általában csak hangemberek. De borzalmasan elszomorító azt látni, hogy a magyar társadalom nem kis szelete ilyen: az ellenvéleményt, a piszkálódást, a nagy emberekkel való szemtelenkedést, az "elszabadult egót" álmaikban veréssel kezelő pöcsfej. De hogy vezető, mainstream szerkesztők is ilyenek legyenek, sőt azt büszkén meg is írják, az már igazán meghökkentő.
Borókai azt írja az örjöngése végén, amiben már azt kapargatta, hogy talán Gulyás Márton miatt nincsen isten:
Hát hála istennek, azért van.
Egynek azért nagyon örülök. Irtó jó elképzelni, hogy ez a szegény csendőr-szerkesztő milyen ideges lehet azt látva, hogy minden munkálkodása ellenére még mindig több millió elszabadult egó él Magyarországon, akiket, ha megszakad sem tud egyenként végigpofozni, mint egy rakás neveletlen gyereket.