Budapest 10 legidegesítőbb biciklistája mellé 11.-nek felsorakozhatna az az ember, aki egy órával ezelőtt fizikailag megtámadott, miután a Szabadság-hídon szóltam neki, hogy a járda nem bicikliút.
Budapest 10 legidegesítőbb biciklistája mellé 11.-nek felsorakozhatna az az ember, aki egy órával ezelőtt fizikailag megtámadott, miután a Szabadság-hídon szóltam neki, hogy a járda nem bicikliút.
A híd déli járdáján jöttem Pest felé, közepes mennyiségű ember között, amikor csöngetett mögöttem egy biciklista. Nemegyszer van ilyen Budapest hídjain, én ilyenkor vagy nem reagálok, vagy intéssel jelzem, hogy hallom, de természetesen nem állok odébb: a járdán a gyalogosé az elsőbbség, az elsőbbség pedig azt jelenti, hogy élvezőjét mozgásának irányában és lendületében nem korlátozhatjuk.
Amikor megfordultam az egyre hangosabb csöngetésre, a biciklista azonnal elkezdett hőzöngeni, hogy miért nem állok odébb. Negyven körüli, vaskos mellkasú, durva vonású, tüskés hajú férfi volt, arcán széles sportnapszemüveg, citromsárga melegítőfelsőt és farmernadrágot viselt. Szókincse zömmel a fasszopó faszszopó, a buzeráns, a buzi és a köcsög szavakból állt, ezekből képzett egyszerű mondatokat. Valami olyasmivel kezdte, hogy miért nem állsz arrébb, faszszopó köcsög, mire mondtam, hogy azért, mert ez egy járda, nem egy bicikliút.
Ellenkező véleményen volt, mondta, hogy ez egy bicikliút, faszszopó köcsög, akár meg is mutatja a híd déli járdáján vezető bicikliút tábláját. Mondtam, hogy nézzük meg együtt, bár tudtam, hogy ilyen tábla nincs, azért, mert a híd déli járdája nem bicikliút. Visszaballagtunk a budai hídfőhöz, bár a ballagás talán nem a legjobb ige közös sétánk leírására. A férfi folyamatosan rám tolta a biciklijét, kidüllesztette mellkasát, és megállás nélkül beszélt, zömmel a faszszopóból, a buzeránsból, a buziból és a köcsögből képzett egyszerű mondatokkal. Egyszer átnyúlt a bicilin és megragadta a jobb alkarom, de kirántottam a kezem (később láttam, hogy a szorítás elég erős volt ahhoz, hogy vért fakasszon). Próbált mögém menni, de persze nem hagytam magam, végig felé fordulva, egy-két lépés távolságból mentem. Egyszer átnyúlt a biciklin, és megütött, a jobb járomívemet találta el. Nem volt technikás ütés, komoly erő sem volt benne, de meglepett, hogy valaki 2014-ben, Budapesten, fényes nappal, egy emberekkel teli járdán megereszt egy parasztlengőt.
A hídfő előtt a hídnak támasztotta a biciklit, majd dünnyögve ő is megállapította, hogy nincs semmilyen tábla, ami bicikliútra utalna, csak a hídra merőlegesen, a rakparton futó bicikliút lámpáit és felfestéseit láttuk. Ez a Google utcaképén is látszik:
Az agresszív emberek modorában a valóság természetesen nem befolyásolta a világról alkotott képét. Megkérdezte, hogy akkor is így remeg-e a szám, amikor a faszt szopom, amire, ahogy korábbi kérdéseire, semmit nem válaszoltam, csak néztem. Ekkor megrúgott, az erőtlen, pontatlan rúgás jobb combomon talált. Néhány méterrel elfutottam, mire ő visszasétált a biciklijéhez, felszállt rá, és visszaindult a járdán Pest felé.
Közben gyorsan elővettem a mobilomat, hogy lefényképezzem, sajnos elég messze volt, de utánafutottam, hátha visszafordul, amikor közelebb érek. Egész közel értem hozzá, ekkor felháborodottan leköpött. Köpete vizes volt, apró szemcsékben talált el, ami arra utalt, hogy ő is a szimpatikus idegrendszer erős hatása alatt volt. A szájüreg normális nedvesítését végző, szerózus (vizes) nyálat termelő nyálmirigyek ilyenkor lekapcsolnak, helyüket a mucinózus (nyúlós) nyálat termelő mirigyek veszik át: az ilyen nyál a fogakat síkosítja, felkészítve őket arra, ha a verekedés harapássá fajulna. Paradox módon az érzés szájszárazságban jelentkezik, mert a mucinózus nyál térfogata sokkal kisebb, mint a szerózusé, a maradék szerózus nyállal pedig nagyon nehéz célzottan köpni.
Elindultam én is Pest felé, egy korlátot támasztó, 50 körüli brit férfi mondta, hogy ne aggódjak, a haverjával megálltak itt, és ha gáz lett volna, jönnek és segítenek. Megköszöntem. Mondta, hogy az ilyen típusú biciklisták Londonban is ugyanilyen köcsögök. Elbúcsúztam tőlük, majd a hídfőhöz érve láttam, hogy a biciklista lesben várt. Biciklijét letéve a hídfő épülete mögé rejtőzött, majd „Na mi van köcsög!” felkiáltással azonnal rámrontott.
Ahogy sejtettem, az a fajta erős, agresszív férfi volt, aki nem tud gyorsan futni. Egy ideig a járdán futottunk, vissza Pest (update: természetesen Buda, csak elírtam) felé, majd kivágtam a híd oszlopai közt az úttestre, átfutottam rajta, visszakanyarodtam a villamossíneken Buda (update: természetesen Pest, csak elírtam) felé, és lefutottam a Fővám térre. Visszanéztem, a férfi természetesen rég lemaradt, már csak ordibálni tudott. Nem hallottam, mit mondott, de valószínűleg a faszszopó, a buzeráns, a buzi és a köcsög szavakból képzett egyszerű mondatokat.
Olyan képet nem sikerült készítenem, ahol a férfi arca látszik, bár a napszemüveg miatt az sem sokat segített volna. Ha esetleg valaki a környéken járt, vagy hozzáférése van a környék térfigyelő kameráihoz, a képeim időbélyegzői: 12:16:44, 12:16:53, 12:17:06, 12:17:13 (a posztban a harmadik nincs benne, mert semmi nem látszik rajta)