Csóválta a fejét a soproni robogós, erre úgy kicsinálta a rendőr, hogy a kollégái állították le. Én nagy köcsög vagyok az úton, és ugyanezt tapasztaltam. Mármint nem vertek meg, de ha simán csóváltam a fejem, az instant tombolást váltott ki szinte mindig.
Csóválta a fejét a soproni robogós, erre úgy kicsinálta a rendőr, hogy a kollégái állították le. Én nagy köcsög vagyok az úton, és ugyanezt tapasztaltam. Mármint nem vertek meg, de ha simán csóváltam a fejem, az instant tombolást váltott ki szinte mindig.
Minden nap robogózom és ha agresszív pöcsfejűekkkel akadok összes, sajnos mutogatni és káromkodni is szoktam közben. Vagyis képmutató vagyok ezzel a sajnosozással, mert igazából veszettül szoktam élvezni a mutogatást meg a káromkodást. 1991 óta csinálom, így tényleg bőséges tapasztalatom van a budapesti sofőrök szokásiról konfliktushelyzetben. És én is azt a megmagyarázhatatlan dolgot tapasztaltam, hogy az egyszerű fejrázás sokkal vadabb reakciókat vált ki bármilyen más gesztusnál, beleértve az ökölrázós, nyeregből kiemelkedős anyázást is.
Motoron az ember nem tud összetett kézjelekkel kommunikálni plusz az arca vagy egyáltalán nem, vagy csak alig látszik. A hangsúly ezért általában az egykezes mutogató gesztusokon van. A felháborodottan felrántott kartól az ökölrázáson át az egyujjas bemutatásig terjed az alapskála. Aztán lehet sisakot ütögetni az igazán debil sofőrök láttán, meg nyitott tenyérrel tanácstalant mutatni. De mindezek csak gyermekmozdulatok ahhoz képest, ha az ember szájmozgás nélkül, megdöbbent vagy semleges arccal néhányszor szolidan megcsóválja a fejét. Hosszú pályafutásom alatt semmi mással nem tudtam elérni, hogy autós megpróbáljon utánam eredni vagy az ablakon derékig kihajova átkozzon, mint a sima fejmozgatással. Ha hasonló szituációban derékból kicsavarodva anyáztam a BMW-jével direkt elém vágó, a koksztól üveggolyószemű és vadul vicsorgó, felnyírt hajú sofőrnek – ez a leggyakoribb budapesti konkflitusfajtám – negyed olyan heves sem volt a válaszreakció. Valójában fogalmam sincs, miért van ez így. Gondoltam arra, hogy a heveskedő bemutatás plusz beszólás amilyen hirtelen begerjeszti a másikat, olyan hamar el is száll a dühe, de ezt a magyarázatot nem érzem meggyőzőnek.
Lehet, hogy a sofőrök azt tartják az igazi megalázásnak, ha már anyázásra sem méltatjuk őket, csak csendesen álmélkodunk a hülyeségükön? Nem kizárt, amit alátámasztani látszik, hogy amióta állrész nélküli sisakom van és a plexi is letört róla, vagyis elég jól látszik az arcom, a tombolást már azzal is képes vagyok néha kiváltani, ha a fejemet sem mozgatom, csak tanácstalanul felhúzom a szemöldökömet.
Ha van épkézláb magyarázatod a jelenségre, vagy te is ezt tapasztaltad, esetleg éppen az ellenkezőjét, írj választ, hogy mindannyian okosabbak legyünk!