Cini rányúlt a pogira, Andornak viszont nem volt puttonya. Misztikusan értelmetlen sajtóeseménnyel indult Mikulás napja, úgyhogy természetesen ott voltunk.
Cini rányúlt a pogira, Andornak viszont nem volt puttonya. Misztikusan értelmetlen sajtóeseménnyel indult Mikulás napja, úgyhogy természetesen ott voltunk.
Jézus Mária, Szent Mamusz, mit keres itt Zalatnay Sarolta Mikulás-sapkában? Schmuck Andor viszont miért nincs Mikulás-ruhában? Hanem akkor az a néni miért visel nagy állszakállat? És mi a hóhér értelme van a Buda Első Nyugdíjasbarát Közértje feliratnak?
Nem szokott ilyen történni, de olyan 8 perccel lekéstem Schmuck Andor mai szürreális PR-eseményének hivatalos kezdési időpontját, így a fenti kérdések egyikére sem kaptam választ, mivel mire befutottam, a dolog műsorrésze véget is ért. Normál esetben ez nem jelent késést egy sajtóeseményen, de nem számoltam azzal, hogy itt, a legtöbb hasonló megmozdulástól eltérően, népes és éhes nénisereg fog várakozni, így nem lehet tökölni. De további 10 másodperc alatt rájöttem, hogy egy Schmuck-eseményt így sokkal jobban lehet élvezni, mintha időben megtekintette volna az ember.
Az az igazság, hogy nem akarom tudni, mi történt ott az elején. A valóság úgyis kiábrándító. Talán az történt, hogy nyugdíjasbarátnak neveztek ki egy közértet, mert minden hónapban leértékelnek pár cuccot a nyugdíjasoknak, amit pont ugyanígy történik minden más közértben is.
Én azután is nagy rajongója maradtam Schmuck Andornak, hogy rájöttem, emberünk nem politikus, nem civil szervezet vezetője, nem nagyszabású szédelgő, hanem egyszerű PR-cég-tulajdonos. Csakhogy az ő PR-cégének sokkal viccesebb neve van bármelyik konkurensénél – Tisztelet Társasága -, és nála a munkatársak ingyen dolgoznak, ráadásul soha nem mennek szülési szabadságra és ritkán rázza meg a közösséget szaftos szexbotrány. A Tisztelet Társasága-biznisz pedig egyszerűen arra alapul, hogy Schmucknak mágikus képessége bármit bejuttani az újságba. Azzal az extrával, hogy a vágóképeken mindig tekintélyes embertömeg fog látszani.
A mai esemény második fele azzal indult, hogy a néniket beengedték a boltba, aminek a falán előtte felavatták a Buda Első Nyugdíjasbarát Közértje feliratot. Odabent Schmuck jobbkezétől – sajnos nem a levágott, önálló életet élő jobbkezétől, hanem egy fiatalembertől – minden TT-tag kapott egy csokimikulást, egy áramvonalas hoszteszcsajtól meg friss pogácsát. A Schmuck-események egyik titka a mindig jelenlévő áramvonal. Odakint közben Zalatnay Sarolta egy fotós csaj ronda kötött sapkáján viccelődött. A sapka ronda volt tényleg, de láthatólag a viselőjének szívéhez nőtt. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy itt a legfontosabb szereplő ez a fotós, aki vagy a Blikkbe vagy a Borsba fogja bejuttatni a kulcsfontosságú fotókat.
Schmuck a református lelkipásztor-jelmezében félrevonult egy fickóval susomorogni, aztán telefonon félrerakatott neki 8 darab Rhoda Scott-jegyet. Tudnak élni a nyuggerbiznisz mágnásai!
Benéztem a boltba, hol megdöbbenésemre találkoztam a nénibőrbe bújt Uj Péterrel. A néninek nem volt vörös arcszőrzete, viszont egy Mikulást lengetve odament Sch. jobbkezéhez, enyhén sértett hangon azt mondta neki, hogy ez a Mikuzlás nem is csoki, hanem kakaós tejbevonó massza, és visszaadta az ajándékot.
Amikor Cini rányúlt a nyuggerpogira, Schmuck pedig egy bevonómassza-Mikulás fejében éneklésre kényszerítette a rondasapkás fotóst, úgy éreztem, ez már jobb nem lehet, és gyorsan elmotoroztam.
Jöjjön a fotóriport:
Szépkorú pogácsával csalogattak.
A meghívóból úgy lehettt érteni, hogy Schmuck lesz a Mikulás, de ma református papnak öltözött inkább.
Tök jó, hogy nem láttam, mit adott elő egy jeges reggelen, a Frankel Leó utcai flaszteron!
Egy ksi mozgalmi életet is kellett élni.
Ennyi embert meteorzáporban is megmozdít a TT a legnagyobb hülyeségre is.
A kulcsfontosságú sapka.
8 jegy rendel.
A legnagyobb hatalom a fotós.
Kedvenc kézműves műfajom a műanyag réztábla.
Andor jobbkeze.
Rácsodálkoztak a bulátára.
Schmuck és a kötelező áramvonal.
Íme a nénitársadalom válasza Uj Péterre!
Művészi kép!
A tiszteletes távozik.