Még a képregénybe illő saskeselyűnél és a banális elhelyezésnél is nagyszerűbb részlet a német megszállás áldozatainak emlékművén, hogy nagy betűkkel ráírták, mit lát a néző. Megbolondítottunk a méltatlanul elhanyagolt trükkel pár más budapesti emlékművet is.
Még a képregénybe illő saskeselyűnél és a banális elhelyezésnél is nagyszerűbb részlet a német megszállás áldozatainak emlékművén, hogy nagy betűkkel ráírták, mit lát a néző. Megbolondítottunk a méltatlanul elhanyagolt trükkel pár más budapesti emlékművet is.
Eleve itt van Can Togay és Pauer Béla emlékműve, a Cipők a Duna-parton. Az ugye megvan, hogy egy csomó turista csak annyit mond rá, hogy wow, look at all those shoes, azaz hú, nézd, mennyi cipő! És még vicces fotókat is csinálnak! Hát nem lenne sokkal jobb, ha szépen oda lenne írva, hogy mit látunk? Jó nagy betűkkel, nem csak kis táblával, mint most.
A modern Magyarország egyik apró sajátossága a hatalom tipográfiai ízlésének teljes hiánya. Szerencsére a náci megszállás emlékművéhez legalább nem azt a megoldást választották, mint a trafikoknál, hogy egy grafikus komoly munkára alkalmatlan ingyenes hobbifontjából csináltak az egész országot elöntő, barna táblaesőt, hanem rendes, bár a célra teljesen alkalmatlan betűkészletet választottak.
John Baskerville 18. századi angol üzletember, feltaláló és tipográfus készítette a felirathoz használt betűkészletet, melynek modern változata a szerző nevét viseli. De arra talán nem gondolt a remek ízlésű szakember, hogy nyomdai munkához tervezett betűit egyszer csupa nagybetűvel egy szoborhoz fogják használni magyarázatnak.
Pedig miért is ne! Mondjuk talán pont ez a saskeselyűs-arkangyalos megoldás eléggé kézen fogva vezeti a nézőt az üzenet megértéséhez, de van egy csomó köztéri emlékmű, amiről a fene se tudja, hogy mit ábrázolnak.
Rozsdás póznákból kéne kitalálni, hogy az 56-os forradalom áldozataira emlékeztetnek? Egy nem működő homokórából, hogy Magyarországon időnként kommunista kémek jutnak magas pozícióba?
Egyszerűen rá kéne írni mindenre, mi mit jelent, és akkor az is tudná, hogy mit lát, aki nem olvas Szily-szoborkritikákat.
Szerencsére van egy jó példa is, Óbudán, a közlekedési balesetek áldozatainak emlékműve:
További megoldásokat szeretettel várunk a hozzászólásokban!
Fotók: Hekris, Armin Kübelbeck, Kovács Dániel, Molesworth II, Szily László, Fekist