2015 Pietáján nem egy ismert zsidó anya öleli a hosszú hajat és szakállat viselő halott fiát, hanem egy magyar plasztikai sebész fésülgeti a mulatós zenébe belekopaszodott ügyfele csapzott haját. Ez a Fiú nem vízből csinál bort, hanem tapolcai postásból mulatóssztárt.
2015 Pietáján nem egy ismert zsidó anya öleli a hosszú hajat és szakállat viselő halott fiát, hanem egy magyar plasztikai sebész fésülgeti a mulatós zenébe belekopaszodott ügyfele csapzott haját. Ez a Fiú nem vízből csinál bort, hanem tapolcai postásból mulatóssztárt.
Nagyon fontos fotót közölt a Blikk.
A félig öntudatlanul heverő, izzadt fejbőrű Fásy Ádám képének a Nemzeti Galériában kéne lógnia, olyan erővel ragad meg egy korhangulatot.
Az intereneten és a színes magazinok lapjai között töltött évek annyira megedzettek, hogy már majdnem mindent megértek. De van egy műfaj, amit máig képtelen vagyok. Ez a "Nézd, milyen érdekes Bangó Margit kardaganata" típusú egészségügyi horrorfotó a bulvármagazinokban. (Ez nem fantáziálás, hogy egy nagyon is létező fotó, illetve korai Cink-poszt: ha jól emlékszem ez volt a lap első olyan bejegyezése, amit 10 ezernél többen olvastak.)
Szóval virágzó műfaj pár írott sorral megküldeni egy általában műtét közben készült fotót, legyen szó tényleg életmentő beavatkozásról, vagy – az esetek döntő többségében – valami plasztikai akcióról.
Értem én, hogy itt arra az olvasóban vulkánként feltörő érzésre játszanak, hogy:
ő híres, de most mégis neki a szarabb,
meg azt is, hogy az ilyen cikkek nem is bújtatott reklámok.
Sőt még azt is, hogy minél gusztustalanabb a bemutatott jelenet, annál nagyobb a dráma.
Csakhogy – amint azt a mi zsírdaganatos posztunk is fényesen bizonyította – az ilyen tartalmakat az olvasók nem kis része imádja rendes tartalomként fogyasztani, habzsolni.
Fúj, most belegondoltam.
A híresség oldaláról nézve sokkal világosabb az egész: az ilyen fotók egyfajta tűz- vagy vízpróbái annak, hogy az illető tényleg annyira akar-e híresség lenni. Az első címlapos májfolt vagy kétoldalas orrpolip egyfajta belépőjegynek számít.
Lehet, hogy az olvasók is ilyen próbatételként élvezik Fásy Ádám fejbőrét, és akkor tekintik saját magukat igazi olvasónak, ha a tekintetük végigjárta a visszataszító hámsejteket?
Vagy olyan nekünk a műtőasztalon szenvedő sztár, mint Dantének Vergilius, aki ránk emeli hiluronsavtól csepegő tekintetét, aztán kézen fog és átvezet a Pokol körein a megtisztulásig?
Ez csak úgy derülhet ki, ha most megnyíltok, és elmesélitek, mi a vonzó az egészségügyi bulvárműfajban. Aki be meri írni, hogy ő sosem nézne meg ilyent, azt megdobom az asztalomon üvegben tartott eredeti Bangó-féle zsírdaganattal.
(fotó: Blikk, Nagy Balázs)