A témához illő nevű szovjet szobrász, Szergej Merkurov 1931-ben, a sztálini tombolás kellős közepén festette meg a cirill baszóábécét.
A szovjet rezsim – annak ellenére, hogy a forradalom után közvetlenül voltak kísérletek a szabad szerelem propagálására – nagyon hamar meglepően prűddé vált, és ebben az NDK-t kivéve a szocialista csatlósok is igazodtak hozzájuk. A németeknél olyan mély kultusza volt a meztelen testnek, hogy még a kommerek sem tudtak ezen változtatni.
A Szovjetunióban bezzeg nem volt pornó. Vagyis hivatalosan nem, de még a rendszer olyan nagyágyúi is megtévedtek néha, mint a három legnagyobb Sztálin-szobrot alkotó Merkurov, aki 31-ben festette ezt az akvarellsorozatot. Ha azt feltételezzük, hogy egy ilyen vad fantáziaorgiába az ember főleg azt festi bele, amitől el van tilva, akkor a sztálini Szovjetunióban a legrosszabb szemmel a pöcs megfogását, az orális szexet, a hátulról dugást és az akrobatákkal meg patás ördögökkel való üzekedést nézték. Aki pedig annyira bevállalós volt, hogy röptében leharkályozott egy akrobatát, azonnal mehetett a Gulágra.