Igen, Spongyabob munkahelyét megcsinálták igaziból, működő étteremnek. Izrael palesztin részén, most. A posztban bónuszként elrejtettem egy saját herkentyűburger-receptet.
Igen, Spongyabob munkahelyét megcsinálták igaziból, működő étteremnek. Izrael palesztin részén, most. A posztban bónuszként elrejtettem egy saját herkentyűburger-receptet.
És pont ma van a nyitás, ha asztalt akarnál foglalni, a szám 0598151181. Az izraeli földrajzban járatlanok kedvéért mondom, hogy nem a gázai övezetben, hanem Ciszjordániában, Jeruzsálemtől nem messze járunk.
A kajálda a Salta Burgers nevű izraeli palesztin cégé, az étlapon pedig van herkentyűburger. Ez itt az étterem Facebook-oldala.
Én pár éve a gyerekek kedvéért rögtönöztem otthon egy herkentyűburgert, itt a recept a régi blog.hu-s blogomból, jó lett:
Gyorsan, mielőtt elfelejtem a hozzávalókat: úgy volt, hogy hirtelen lelkesedésből igazi herkentyűburgert ígértem a gyerekeknek a hétfő délutáni kerti sütögetésre. Az "amit otthon találok" ősi gyakorlatát követtem, mondjuk ezúttal könnyebb dolgom volt, mert Imola pont Tescóban járt előtte. Vett sok más mellett darált marha- és disznóhúst, szardellafilét, és műrákrudacskákat, egy korábbi beszerzésből pedig maradt egy fél zacskó, az Arbatban vásárolt grönlandi garnéla, talán 40 deka. Először is csináltam egy garnélakoncetrátumot, ami a rizottókról a levesekig számtalan ételt képes feldobni. Úgy készült, hogy letéptem a rákok fejét, majd kevés olivaolajon 10 percig sütögettem, aztán ráöntöttem egy fél pohár sört, és amikor az elpárolgott, kidobtam a páncélokat. Pirosas, illatos-aromás lé az eredmény, talán kispohárnyi. Ebben 2-3 percig sütögettem a farkakat, a koncetrátumot pedig félretettem egy bögrébe. A fűszerörlővel megdaráltam pár szem fekete- és zöldborsot, mellédobtam 4 gerezd durvára vágott fokhagymát és egy kevés felkockázott vöröshagymát, majd összepürésítettem. A darált disznót (kicsit kevesebb, mint fél kiló volt) vájdlingba szórtam, erre jött a garnélakoncentrátum, a megpucolt és jelentősebb darabokravágott farkak, a fokhagymás-borsos püré, 4 darab apróra metélt szardellafilé, egy kevés az olajából, 6-6 műrákrúd egészen apróra kockázva, egy erős maréknyi apróra vágott vöröhagyma, só, több löket halszósz és egy egész tojás. Jól összekevertem, aztán faszerenes grillen megsütöttem. A párhuzamosan készült hagyományos marhaburgerhez képest ez valamiért egyáltalán nem ragadt a rácsra. Sajtos nagykifliben ettük salátalevéllel és paradicsommal, sírni tudtam volna, de inkább nyalogattam a számat lelkesen.
Most nemrég csináltam megint, a lényeg a jó minőségű darált disznóhús, a garnéla + garnélakoncentrátum hármasa, és most kiderült, hogy a friss majoranna elképesztő nagyot dob rajta. A titkos ász pedig egy kevés, egészen apróra vágott, füstölt mangalicaszalonna.