Minden idők kosárlabdája

Próbálok focihasonlatot keresni arra, ami június 5-én hajnali 3-kor kezdődik az oaklandi Oracle arénában. Sajnos, nem értek eléggé a focihoz.

Szóval az van, hogy most kezdődik az amerikai kosárlabdabajnokság (NBA) 2014/15-ös szezonjának döntője a nyugati Golden State Warriors és a keleti Cleveland Cavaliers között. Persze, minden sportág minden döntőjének van médiailag szétcincálható sztorija, de higgyétek el, hogy ez az NBA-döntő most tényleg olyan lesz, hogy az unokáitoknak fogjátok mesélni. Megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni, miért.

Képzeljétek el, hogy a 2009-es Barcelona 7 meccses döntőt játszik egy olyan csapattal, amiben sok közepes játékos mellett van egy 23 éves, elképesztően tehetséges irányító, egy szintén nagyon tehetséges, de csapatszinten eddig sorozatban kudarcot valló, továbbá gyakran lesérülő centerszerűség, aki az év elején csatlakozott a csapathoz, de a rájátszás elején le is sérült és így sok köze nincs is a csapat sikereihez, valamint az az ember, aki nem csak az elmúlt 6-7 évben volt a sportág legdominánsabb alakja, de jó eséllyel minden idők atyaúristenei között fogjuk emlegetni, ha visszavonul. Azt hiszem, elkalandoztam a focis hasonlattól.

Szóval egyfelől van a Golden State Warriors. Róluk azt kell tudni, hogy a történelem folyamán néha jók voltak, néha gyengék, de általában szórakoztató, szaladgálós-dobálós kosárlabdát játszottak. 2012-ben kezdődött a Warriors jelenlegi szárnyalása, amikor Mark Jackson edző irányítása alatt szép lassan kialakult a csapatvédekezést és a távoli dobásokat páratlan módon kombináló rendszer. Jacksont a 2014-es szezon végén kirúgták, helyét az edzőként kezdő, játékosként ötszörös bajnok Steve Kerr kapta meg. Kerr okoskodás helyett elsőrangú helyettesekkel vette körbe magát, és mindenki meglepetésére újonc edzőként a már eleve elég erős csapatból valami különlegeset faragott.

Sok kis részletet ki lehetne emelni, hogyan találta meg a helyét veterán védekező specialistaként Iguodala, hogyan válik hamarosan szupersztárrá Draymond Green, mekkora császár Klay Thompson, és hogy összességében a Warriors idén a legjobb védekező és a második legjobb támadó csapat volt. De a Golden State és a mai NBA kétségkívül legcsodálatosabb jelensége Steph Curry. Curry apukája is kosarazott, nem is rosszul. De amit Dell bácsi kisfia művel, olyat még nem látott senki, amióta 1891-ben James Naismith felrakta 10 láb magasra a két barackos kosarat.

A 190 centis, 85 kilós Curryt karrierje elején túl kicsinek és törékenynek tartották, és bár mindig is jó dobónak számított, az ilyen típusú játékosokra nem szokás csapatot építeni. Aztán szép lassan kiderült, hogy Steph Curry nem egyszerűen jó dobó, hanem valószínűleg a legjobb dobó, aki valaha kosárlabdát vett a kezébe. De ez sem írja le pontosan, hogy mennyivel van mindenki fölött. Focis hasonlat: képzeljétek el, hogy valaki onnantól kezdve gólveszélyes, hogy átlépi a félpályát. Na, ez Curry. És ez nem túlzás. Nem csak arról van szó, hogy milyen pontosan dob, hanem hogy mennyire gyorsan képes belehelyezkedni a dobásba és megszabadulni a labdától. A statisztikamán amerikaiak jól megmérték, hogy Curry 1 tizedmásodperccel gyorsabban dobja el a labdát, mint a korábbi legjobb hárompontos-specialisták, az átlagnál fél méterrel magasabb ívben és közel optimális szögben. Ja és emellett egészen tűrhetően vezeti a labdát és passzol.

Curry transzcendens játéka ellenére a Golden State nagyon is csapatszerű csapat, jó pár éve érlelődő, markáns stílussal.

Aztán ott van a Cleveland. Az ohiói Clevelandről mi, magyarok esetleg azt tudjuk, hogy sok ott a magyar. Amerikában Cleveland leginkább a legbalfaszabb városként ismert, amin több mint 50 éve tartó sportátok ül: 1964 óta clevelandi csapat nem nyert bajnokságot se amerikai fociban, se kosárlabdában, se baseballban.

Ebbe a Clevelandbe érkezett 2003-ban a közeli Akronban született, tehát szinte hazai nevelésű LeBron James. (Mondtam, hogy Curry is Akronban született? Nem? Akkor most mondom.)

LeBron 14 éves korától kezdve a világ leghájpoltabb kosarasa volt, középiskolai meccseire több ezren jártak ki. 17 évesen a Sports Illustrated címlapján szerepelt. Azóta folyamatosan ér el mindenféle rekordokat, itt lehet böngészni.

Focis hasonlat: ha Curry = Messi, akkor LeBron = ilyen még nem volt soha sehol. Voltak domináns játékosok. Wilt Chamberlain. (Szarul dobott, viszont mindenkinél erősebb és nagyobb volt.) Michael Jordan. (A kosárlabda Jordanje.) A fiatal Shaquille O’Neal. LeBron ugyanígy képes szinte egy emberként erőből meccset nyerni, ugyanakkor általában inkább igyekszik az egész csapatot bevonni a játékba, így szinte maga mellé emeli a gyengébb társulatokat is.

De az egyéni sikerek mellé a clevelandi csapattal csak egy 2007-es döntőig tudott eljutni, ahol 0-4-re kikaptak a San Antoniótól. LeBron 2010-ig bírta a küszködést, ekkor egy sokat vitatott döntéssel Miamiba ment. Itt a barátaival, akik sokkal ügyesebbek voltak, mint a béna clevelandiek, egy év bemelegítés után gyorsan nyert is két bajnoki címet.

Tavaly viszont hiába jutottak megint döntőbe, jól kikaptak, na kitől? Hát megint a San Antoniótól, minden középkorú, sportsérülésekkel küszködő apuka kedvenc csapatától. Ezt követően robbantott LeBron a hírrel, miszerint visszamegy gyermekkori kedveséhez, a Cleveland Cavaliershez, hogy végre megtörje az ötvenéves átkot és bajnok legyen hazai csapatával.

Cleveland közben 2011-ben még egyszer nyert a lottón, és megszerezte a szupertehetséges Kyrie Irvinget irányítónak, illetve LeBron mellé még megvette Kevin Love-ot, aki annyira peches, hogy még ebben a posztban sem térek ki rá külön azon túl, hogy sérült és nem játszik. A lényeg, hogy tavaly 82 meccsből 33-at nyert meg a Cavs, idén 53-at, és újra az NBA döntőjében van. Ezt jelenti LeBron James egy csapatnak.

Kedves Olvasó! Ha idáig eljutottál, pedig amúgy nem is szoktál kosárlabdát nézni, akkor két eset lehetséges:

1. Nagyon rendes és kitartó vagy, amiért dicséretben részesülsz. Kiváló Olvasó vagy!

2. Türelmetlen vagy, és szeretnéd tudni, mire jut a hülye posztíró. Neked összefoglalom röviden: ha szereted a sportot, nézd a most kezdődő NBA-döntőt, vagy legalább az összefoglalókat, mert túlzás nélkül sporttörténelmi jelentőségű figurákat fogsz látni képességeik csúcsán teljesíteni.